A lyoni cikkünket azzal a gondolattal zártuk, hogy az orosz anarchisták saját maguk alatt vágták a fát. Ezt a kijelentést én visszavonnám, és egy új nézőpontból közelíteném meg a kalandvágyból elkövetett politikai terrorizmust. A tett propagandája nem egy új dolog, amit a kortárs anarchisták – véleményem szerint – elfelejtettek. A kommunisták akkor is és most is kalandorságnak gondolták, ami nem segíti forradalomhoz a munkásosztályt.
De tekerjük vissza kicsit az időt, és nézzük végig, hogy ezek az elkülönített terroristaakciók hogyan nyújtottak útmutatást a következő generáció forradalmárainak. Feltételezhetjük-e azt, hogy 1905-ben kitör a forradalom, ha az azt megelőző 35 évben az anarchisták és más pszeudo-szocialista szervezetek nem folytatnak „terror-kampányt” a cár és vezetése ellen? A fiatal Vlagyimirből, Lenin lett-e volna, ha a bátyját nem akasztják fel a meghiúsult merénylet miatt?
A marxista-leninista álláspont az, hogy se a kalandvágy, sem az opportunista viselkedés nem szül sikeres forradalmat, és mégis ezek a kalandorista terrorcselekmények radikalizálták a következő generáció forradalmárjait, és mutattak utat mit lehet és mit nem érdemes csinálni. Ezek a cselekmények, habár elszakadva történtek a munkásosztálytól, mégis a forradalom és a szerveződés felé terelték a munkások egy részét.
De hogyan is kezdődött az egész? 1881-ben a Nemzetközi Anarchista Kongresszus engedélyezte a taktikahasználatát. Habár az első robbantás pár évvel ezelőtt, 1872-ben történt Olaszországban, 1892-re Franciaországban egy új minta látszott kialakulni. Ez az időszak 11 robbantást eredményezett, és a francia elnök halálát. Ezen időszak után a terror elhalványult, a terrorista befejezte a dolgát, és az anarcho-szindikalisták kezdtek megerősödni. De ez a taktika Oroszországban is sikereket aratott.
Habár ezek a terror-kampányok többnyire sikeresek voltak, nem mehetünk el amellett, hogy a legtöbb támadás rosszul szervezett és hanyag módon jött létre, és nem mérték fel megfelelően, kik eshetnek áldozatul. Ezekkel a cselekményekkel az akkori forradalmárok feláldozták a szervezeteiket, hogy spontán eseményekkel felizzítsák a forradalom szellemét. Habár a francia forradalom sose következett be, és az orosz anarchisták valamilyen szinten tényleg feláldozták magukat. Ha a teljes képet nézzük, ezek a tettek előre mozdítottak valamit: hogy a társadalom képes legyen felszabadítani magát az elnyomók alól.
De miért is reflektálunk Lyonra és a modern korra? A legfrissebb értesüléseink alapján Quentin ismert náci volt, így a Franciaországban történt eset jogos önvédelem volt az antifasiszták részéről. És mi történt nemrég? 2024 december 4-én Brian Thompsont a United Healthcare vezérigazgatóját, hátulról, hangtompítós pisztollyal lelőtték. Thompson több ezer elutasított biztosításért felelős, mesterséges intelligenciát használva a páciensek elutasítására, hogy nagyobb profitot tudjanak bezsebelni a befektetők. Ez az eset megzavarta a világot, de főként Amerikát, az uralkodó osztály egy időre elveszítette a gyeplőt, és a munkásosztály hősként istenítette a tettest, aki felszabadította őket a kizsákmányoló egészségügyi rendszer alól – még ha csak időszakosan is. Az ilyen esetek sose fognak forradalmat hozni. Ez az eset is megmutatta, hogy az amerikai munkásosztály nagy örömmel kezeli, ha elragadnak valakit az uralkodó osztály tagjai közül.
Red Shambala
Forrás:
Abidor, Mitchell (szerk., 2016): Death to Bourgeois Society: The Propagandists of the Deed. Dexter: PM Press. online elérés: https://archive.org/details/deathtobourgeois0000abid/mode/2up
