Az elmúlt években a politika kinőtte az idősek generációját, a politika a fiatalok kezébe került, akik ismét aktív szerepkörbe léptek, hogy akaratukat a közéletbe is érvényre juttassák. Lényegében általánosabbá vált az aktivizmus bármilyen formája és ezzel meg is jelent a pártok által vezetett aktivisták kizsákmányolása. Legyen ez a kizsákmányolás fizikai, szellemi vagy interneten keresztüli munka bármilyen formája, hisz a párt minden önkéntes munkát amit egy szorgos aktivista elvégez nekik azt saját politikai tőkéjükké fogja alakítani.
Viszont tételezzük fel, hogy a gond nem csupán azzal van, ha egy párt a támogatóit munkára fogja. Hanem, ha az aktivista munka csakis a párt alatt szervezhető érdemben. Legyen jelenlegi példánk az Örs vezér téri ruhaosztás. Ez a projekt egy alapvetően teljesen pártfüggetlen kezdeményezés is lehetett volna, amit egy derék közösség is el tudott volna vinni a hátán, hogy a hátrányosabb helyzetű embertársaikat megsegítsék. A külső szemlélő számára, ha egy párt szervez megmozdulást az egyedül a pártort fogja szeretetben részesíteni és nem magát a tettet. Ő maga a legkevesebb esetben fog megpróbálni hasonló megmozdulásokat szervezni, vagy csak a nyomatékosság kedvéért: ő maga a legkevesebb esetbe fog magától tenni bármit az ilyen megmozdulások sikerességéért, hisz ott a párt, ami majd megoldja számára a különböző társadalmi és kis-közösségi problémákat. A baloldali realizmus kedvéért pedig az is megemlítendő, hogy valószínűleg nem lenne hosszú életű vagy különösen burjánzó egy aktivista csoport, ami most kezdi meg munkáját, mivel az átlagember szemében feleslegesnek tűnhet. Minek két – látszólag – ugyanolyan célú csoportosulás?
Viszont a pártpolitikától való elrugaszkodás szinte kutya kötelessége egy aktivista csoportnak. A pártközeli aktivistavezetők ugyanis pont annyira képviseli az aktivistákat, mint egy HR alkalmazott képviseli az alkalmazottakat. Egy párt – legyen az bármelyik is – meggondolás nélkül fogja magára hagyni az embereket amint az nem jár több szavazattal. Az önkéntes munkával politikába belépő aktivista szereplőből nem hagyhatjuk, hogy a párt saját maga által menedzselt ingyenes munkaerőt csináljon, amit kénye kedve szerint felhasználhat saját politikai tőkéjének felépítésére. Egy a liberál demokráciában működő pártot nem lehet és nem is szabad az emberek kisközösségi képviselésével megbízni!
A magyar társadalom az elmúlt két évben megmutatta, hogy tömegesen is képesek gyakorlati munkát végezni, ha az hozzájárul a politikai stabilitásukhoz. Viszont amennyiben ezek a helyi szerveződések megmaradnak a pártoktól való pénzügyi és szerveződési függésben addig elvárhatatlan tőlük, hogy bármilyen nagypolitikai hatást is ki tudjanak fejteni. Arról nem is beszélve, hogy ha ezektől a helyi csoportoktól elvenné a párt a kezét képtelenek lennének megállni a helyüket.
Mindenki érdeke a szomszédja jóléte és mindenki érdeke, hogy az ő és embertársai jólétét ne egy messze ülésező politikai párt akarata tartsa meg vagy vegye el. Ha már elkezdődött az emberek fejében a demokrácia szó valódi körvonalazódása nem szabad megállni a HR-esek által vezényelt és vétózható matematikailag jövedelmező demokráciánál. Az egyértelmű cél az, hogy létrejöjjön az a szféra ami képes a civil és dolgozó érdekek hatékony képviselésére. Erre pedig csak a társadalom képes és nem lehet, nem is szabad hagyni, hogy a politikai részvétel és érdekképviselet pártok által monopolizált önkéntes munkává degradálódjon! Az elmúlt két év rengeteg embert ismertetett meg az aktivizmussal viszont kevesek tanultak meg kritikusan gondolni azokra, akik ezeket az akciókat irányítják. Mindenki érdekből cselekszik és egy föld fölött járónak nem lehet érdeke ugyanaz mint neked.
Kép forrása: Tanács Zoltán Facebook-oldala.
