Az Autonóm Majális keretein belül a CAT kollektíva valóban teljesen ingyenes és szabad piacot (really really free market, továbbiakban RRFM) szervezett. Sokan érkeztek kifejezetten erre az eseményre, de járókelők is odajöttek érdeklődni, nézelődni.
A valóban teljesen ingyenes és szabad piac egy nemzetközileg ismert gyakorlata az alulról szerveződő mozgalmaknak, és az anarchisták között különösen népszerű. Azonban a magyar társadalomban egyelőre nem kifejezetten ismert. A CAT kollektíva szeretne ezen változtatni, és másokat is bátorítani arra, hogy ilyesmit szervezzenek!
„Anya, pont ilyet akartam!” – hallhattuk egy kislánytól, aki egy sárga kisautóval futott lelkesen anyja után.
Egy villanykapcsoló is gazdára talált az egyik ismerősömnél, aki meglepődve mesélte, hogy pont ilyenre volt szüksége, de habozott, hogy elvigye-e, hátha másnak is kell. Végül egy kis várakozás után eltette.
Egy másik kislány annyira élvezte a keresgélést, hogy végül a táskája nagyobb lett, mint ő maga.
Rengeteg ember fejezte ki érdeklődését, hogy lesz-e még ilyen. Az esemény konfliktusmentesen, barátságosan, sokféle és különböző ember részvételével zajlott. Sokan jöttek a helyi (kerületi) szegényebbek közül, érkeztek azonban távolabbról is – volt, aki Szombathelyről utazott fel egészen idáig, csak az ingyenpiac miatt. Alapvetően a bérmunkásosztály alacsonyan megfizetett tagjait érdekelte az esemény, illetve néhány hajléktalan is rendkívül örült neki – egyikük új bőröndöt talált magának.
Az RRFM egy közösségi esemény, ahol a résztvevők elajándékozhatnak használható állapotban levő tárgyakat és élelmiszereket, készségeket taníthatnak egymásnak, szórakoztathatják egymást és játszhatnak, illetve rengeteg más dolgot tehetnek, ami egy közösségen belül megosztható. Ez egy teljesen ingyenes esemény, ahol pénz nem cserél kezet, és nincs helye cseregazdaságnak vagy reklámoknak sem. Célja az osztozkodás, a közösségi szellem, az újrahasznosítás és a bőség megteremtése. Alapjául az ajándékgazdaság elképzelése szolgál, és alternatívát nyújt a kapitalizmussal szemben, ami a versengésből, az elidegenedésből, a félelemből és a szűkösségből táplálkozik. Az RRFM szándéka amellett, hogy a résztvevők megszabadulhatnak az otthon porosodó, de jó állapotban levő holmijaiktól, vagy olyan kincsekre találhatnak, amiket szívesen magukkal visznek, a szemléletformálás is. A résztvevők nézeteit úgy alakítja át, hogy az itt szerzett tapasztalatokat az élet más részeiben is alkalmazni tudják és kívánják. Ösztönzi a nagylelkűséget, a hasonló események megszervezését, a szabadiskolák kialakítását, és demonstrálja az egymással való osztozkodás örömeit és hasznát az élet minden területén.
Az esemény egyik csúcspontja az volt, amikor egy pár rengeteg apró tárggyal érkezett, amiket kipakoltak egy fa tövében. Míg a többi látogató nagyrészt a már ott levő pokrócokra pakolt, ők hozták a sajátjukat, és ezzel kisebb kíváncsiságot keltettek néhány emberben. A maréknyi nézelődő felkeltette mások érdeklődését, így többen odamentek, míg végül egy kisebb tömeg alakult ki körülöttük. A helyzet beszélgetéseket indított és nevetésbe torkollott. Személyesen nekem nagyon tetszettek a zsebtankönyvek, amiket hoztak.
A valóban teljesen ingyenes és szabad piaccal kapcsolatban az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy nem visznek-e sokkal több mindent az emberek, mint amennyit hoznak. Ez a gyakorlatban pont fordítva szokott történni: általában sokkal több dolgot hoznak az emberek, mint amennyit elvisznek, így a szervezők számára az egyik legfontosabb kérdés a raktározás és a megmaradt dolgok továbbadása.
Volt a piacon egy látogató, aki csere szándékával érkezett. Hozott holmijait alkudozásra bocsátotta volna mások holmijaiért cserébe. Egy-két ember cserélt vele, de nem volt túl nagy érdeklődés. Idővel távozott, a hozott holmijait pedig a piacon hagyta.
Ez demonstrálja azt is, hogy ha egy rendszer, legyen az kicsi vagy nagy, ténylegesen a mögé állított értékekre épülve kerül megvalósításra, az értékrenddel nem megférő tettekre és döntésekre nem nyújt motivációt, sőt, kifejezetten eltántorítja az embereket a nemkívánt viselkedéstől. Ilyenkor nincs szükség rendfenntartásra, tárgyalásokra vagy büntetésre – egyszerűen az embereknek nem éri meg bizonyos viselkedésekhez nyúlniuk, és meggondolják magukat, vagy legalábbis nem fog a viselkedésük érvényre jutni, mert mások kár vagy konfliktus nélkül figyelmen kívül hagyhatják. Egyetlen egyszer történt csak meg, hogy egy idősebb bácsi, bőröndnyi áruval és saját pléddel felszerelkezve, közvetlenül a „pénzmentes” tábla mellett elkezdett árusítani. Udvariasan felszólítottuk, hogy pakolja össze a portékáit. Konfliktus nem volt, megértette a dolgot.
Egy helyszínen levő szociális munkás szintén egy érdekes kérdést vetett fel. Beszámolója szerint az adományokat általában nem értékelik igazán az emberek; azt tapasztalta munkája során, hogy az adományozott tárgyak gyorsabban tönkremennek, nem tartják őket karban, esetleg a szemétben landolnak. Érdeklődött, hogy itt nem merül-e fel ugyanez a probléma. Azonban az RRFM máshogy működik, mint az adományozás. Itt az emberek maguk választják ki, hogy mit visznek haza, így inkább olyan dolgokat választanak, amikre szükségük van, amikre nincs, azokat pedig ott hagyják. Az emberek nem akarnak olyasmit elvinni a közösből, amire nekik nincs szükségük, de másoknak még kellhet. Illetve fáradozásba telik kimenni az eseményre, válogatni és hazaszállítani a talált holmikat. Miért tenne valaki erőfeszítéseket azért, hogy valami számára szükségtelen dolgot elvigyen, hogy aztán otthon porosodjon? Illetve a részvétel módja teljesen önkéntes alapú, így mindenkinek ugyanúgy lehetősége van hozni és vinni is dolgokat. Már csak maga a tudat is, hogy itt nem passzívan kapnak az emberek, hanem adhatnak is, egészen másféle hozzáállást eredményez. A valóban teljesen ingyenes és szabad piac ajándékai bárkitől érkezhetnek és bárkié lehetnek, mindenki maga dönti el, hogy milyen ajándékot ad és fogad. Ez a gyakorlatba helyezi az önrendelkezés szellemét, ami az ilyen események egyik alapvető értéke.
Az RRFM az anarchista hagyományok szerves része. Az anarchisták nem tartják az adományozást olyan eszköznek, ami felszabaduláshoz vezethetne, vagy felszámolhatná a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket. Az adományozás, bár bizonyos helyzetekben jobb híján hasznos és szükséges lehet, fenntartja az elnyomó, egyenlőtlenségekre épülő társadalmak alá-fölé rendeltségi viszonyát. Az adományozó a hős megmentő szerepében tetszeleghet, és akár korlátokat is szabhat, hogy ki milyen feltételek szerint részesüljön az adományból, míg az adományt kapót egy passzív, saját sorsa fölött nem rendelkező alannyá teszi, akinek a feladata hálásnak lenni minden morzsáért, amit felé vetnek, ha megfelelően engedelmeskedik az előírt szabályoknak. Az adományozás tehát fenntartja az egyenlőtlenségeket nem csak anyagi szempontból, hanem az emberek gondolkodásában is.
Az RRFM a közösségi élet, a közösségi osztozkodás tere, amely azt a célt szolgálja, hogy kölcsönösen felemeljük egymást, és megtapasztaljuk a közösségi és az egyéni jólét kölcsönös, egymást erősítő viszonyát. Egy autonóm egyénekből álló közösségben, amiben mindenki önkéntesen vesz részt és mindenki egyenlő méltóságot élvez, természetes, hogy mindenki szükségei szerint kap a közösből és mindenki lehetőségei szerint tesz bele. A szabad egyénekből álló, önrendelkező közösségekben nincs szükség kapuőrökre, szerződésekre, vagyonos tőkések adományaira, állami rendelkezésekre vagy erőszakszervezetekre.
Mi, a CAT kollektíva, bátorítunk mindenkit arra, hogy szervezzen maga is valóban teljesen ingyenes és szabad piacokat. Érdemes rendszeres időközönként (mondjuk havonta) ugyanazon a helyszínen tartani, hogy könnyen odataláljanak az érdeklődők, és könnyen terjedjen a híre szájról-szájra is. Nem szükséges hozzá sok: csak néhány pokróc, egy jól megközelíthető közterület, némi hirdetés és néhány önkéntes, akik tájékoztatják a látogatókat, ha kérdésük van.
Úgy éreztük, a pénzmentes ingyenpiac fontos adalék az Autonóm Majálishoz, mert a munkásosztály olyan tagjait is megmozgatta és kicsalogatta az eseményre, akik egyébként nem feltétlenül érdeklődtek volna a majális által képviselt ideológiák iránt (vagy nem is tudtak azokról). Így azonban kijöttek, elbeszélgettek velünk, sokan vittek is a plédekre kitett minizine-okból (Graeber Te anarchista vagy? c. írását nyomtattuk ki), vagy adott esetben meghallgatták a színpadon elhangzó beszédeket, zenekarokat. A praxis, a kölcsönös segítségnyújtás révén tehát hozzájárultunk ahhoz, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki a szélesebb munkásosztály és az azt megszólítani kívánó anarchista színtér között. Tervünk, hogy havi szinten megtartsuk az ingyenpiacot, ezzel tovább építve, erősítve ezt a kapcsolódást, a mozgalom beágyazását a társadalomba.
worldless
