A Kubai Köztársaság magyarországi nagykövetsége és a Szervezők a Baloldalért által rendezett megemlékezésen elhangzott beszédek.
Budapest, 2026. augusztus 3.
Droppa György, SZAB aktivista
Igen tisztelt Excellenciák, Nagykövet Asszony, Nagykövet Urak, tisztelt Diplomata Vendégeink, Kollégák, Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy a mai konferencia megnyitásakor személyes tapasztalattal kezdjem. Amikor az ember egyszerre szervező, levezető elnök és előadó, óhatatlanul más szemszögből lát rá a folyamatokra. Ilyenkor a külső és belső nézőpont egyszerre jelenik meg, és különös élességgel mutatja meg, hol mozdulnak a dolgok – és hol nem.
Az elmúlt időszakban két jelenség rajzolódott ki előttem. Az egyik a változás. A másik − ezzel szemben − a frontok bemerevedése. A változás ott látszik, ahol a szakmai közösségek felismerik, hogy a régi minták már nem működnek. Ahol a terepen dolgozó kollégák új megoldásokat keresnek, ahol a kutatók nem félnek átlépni a hagyományos kereteket, és ahol a döntéshozók végre meghallják a gyakorlati tapasztalatok hangját. Ezek a mozgások nem látványosak, nem harsányak, de mélyek, és hosszú távon meghatározóak.
Ugyanakkor ott vannak a bemerevedett frontok is. Azok a területek, ahol a viták már nem a tartalomról szólnak, hanem a pozíciókról. Ahol a régi reflexek erősebbek, mint a valóság; ahol az emberi, személyes egoizmus válik meghatározóvá; ahol a szakmai érvek helyét átveszi a megszokás és a félelem. Ezek a frontok nemcsak lassítják a fejlődést, hanem el is fedik a valós problémákat.
A mai konferencia éppen ezért fontos. Mert itt nem a pozíciók számítanak, hanem a tapasztalat. Itt nem a reflexek számítanak, hanem a bizonyítékok. Nem a megszokás, hanem a közös gondolkodás. Ezért arra szeretném kérni Önöket, hogy – erőt merítve Fidel Castro szelleméből – a mai napon próbáljunk meg úgy érvelni, hogy gondolataink elősegítsék a konfliktus békés megoldását. Ehhez valódi nyitottság kell, az egymásra építkezés tudománya – és annak felismerése, hol kell először lebontani valamit ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni.
Ha ezt a kettős látást − a változás és a bemerevedés felismerését − sikerül közösen működtetnünk, akkor a mai nap nemcsak diplomáciai konferencia lesz, hanem egy lépés afelé, hogy szakmánk és gondolataink valóban képesek legyenek megújulni.
Teresita de Jesús Sotolongo, a Kubai Népköztársaság magyarországi nagykövete
Tisztelt Szervezők és Kollégák!
Ma olyan személy születésnapja alkalmából gyűltünk össze, aki a világon sok ember életére és gondolkodásmódjára hatással volt. Ma, ezen az ünnepségen, Fidel Castro Ruz főparancsnok születésének századik évfordulója emlékezünk.
Tisztelt Nagykövetek és a Budapesti Diplomáciai Testület tagjai! Kedves Barátaim!
Augusztus 13-án Biránban, Holguín tartományban, Kubában született, spanyol bevándorlók gyermekeként, Fidel Alejandro. Kuba keleti részén született, a legyőzhetetlen őslakosok és mambisok földjén, akik egyenlőtlen körülmények között harcoltak a betolakodók ellen, de közös cél egyesítette őket: a szabadság és a függetlenség iránti vágy, az életük árán is.
A nyughatatlan, kitartó, bátor, sportos fiú, aki szerette a történelmet, és aki a sportot a jellemformálás eszközének tekintette, összetett történelmi környezetben nőtt fel, amely tele volt igazságtalansággal és az egymást követő, korrupt kormányok által elkövetett visszaélésekkel, miközben az országot és annak gazdaságát az erőteljes északi szomszéd irányította.
Ahhoz, hogy megértsük Fidel gondolkodását, fontos megismernünk életét, valamint azt, hogyan értelmezte és hogyan fogta fel a nép szabadságáért és függetlenségéért vívott hősi küzdelmeinek és áldozatainak jelentőségét. Egy nemzet, amelyet a küzdelem kovácsolt össze. Olthatatlan tudásvágya vezette el őt ahhoz, hogy megismerje a mambí hadsereg küzdelmes történetét, amelynek harcosai – az éhség, a szomjúság és jelentős katonai hátrány ellenére – legyőzte a spanyol hadsereget csupán machetével és szinte mezítelenül harcolva. A győzelem karnyújtásnyira volt, amikor bevonultak Santiago de Cubába, csakhogy az Egyesült Államok közbelépett, és megakadályozta Kuba tényleges függetlenségének kivívását.
Tanulmányozta a klasszikus irodalmat, a világtörténelemet, valamint a világ társadalmi küzdelmeinek és igazságossági törekvéseinek folyamatait, továbbá a kubai progresszív és függetlenségpárti értelmiségiek – különösen a nemzeti hős, José Martí – írásait. Végül arra a meggyőződésre jutott, hogy az Egyesült Államok érdekeit kiszolgáló bábkormányok uralmának csak a fegyveres harc vethet véget.
A fiatal Fidel a havannai utcákon zajló diákmozgalmaktól eljutott odáig, hogy hősies fiatalokból álló csoportot megszervezzen, amely 1953. július 26-án, José Martí születésének századik évfordulóján megtámadta a Moncada és a Carlos Manuel de Céspedes laktanyákat. A Moncada laktanya elleni támadás miatti perben − amely száműzetésre ítélte− a fiatal Fidel „A történelem fel fog menteni” című védőbeszédében hivatkozott nemzeti hősünk, José Martí példájára.
Kitartása, meggyőződése és a győzelem iránti elkötelezettsége arra ösztönözte, hogy 1956. december 2-án megszervezze a Granma jacht partraszállását, harcoljon a Sierra-hegységben, és 1959. január 1-jén kivívja a forradalom győzelmét.
Kuba egyre jelentősebb szereplővé vált a nemzetközi politikai színtéren, vezető szerepet vállalva olyan szervezetekben, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, az el nem kötelezett országok mozgalma stb.
A 1972. júniusi magyarországi látogatás mély benyomást tett Fidelre. Tudom, hogy a teremben vannak olyanok, akik átélték ezt az élményt. Látogatása keretében Fidel számos intézményt látogatott meg, különös figyelmet fordított a gazdasági és társadalmi jellegűekre, amelyekkel a két ország szorosan együttműködhetett. Számos kubai szakember Magyarországon, illetve magyar szakember Kubában szakmai képzésen vett részt. Ezek a történelmi kötelékek ma is fennállnak, és kapcsolataink alapját képezik.
Ahogy Fidel hirdette, a szolidaritás és a nemzetközi együttműködés mindig a kubai forradalom külpolitikájának szerves részét képezte. A kubai nemzetközi segítség Afrikában meghatározó módon hozzájárult több ország függetlenedéséhez, a faji megkülönböztetés rendszerének felszámolásához és Nelson Mandela kiszabadításához.
Kuba számos országban ugyanezt a szolidaritást tanúsította orvosai, tanárai, sportedzői és más szakemberei révén. Ma ezt a szolidaritást − amely a kubai orvosi, sport- és oktatási brigádok munkájában nyilvánul meg − aláássa az Egyesült Államok rezsimjének nyomása. A fogadó országokat brutálisan fenyegetik és szankcionálják azért, hogy lemondjanak a kubai együttműködésről, még akkor is, ha ez a Kubától kapott orvosi és szociális szolgáltatások minőségének romlásával jár.
Megragadom az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet arra a bonyolult helyzetre, amelyben a Trump-kormányzat bevezettette jogellenes és népirtó blokádját, amivel a maximális nyomásgyakorlásra irányuló politika következményében találjuk magunkat.
Az Egyesült Államok által 66 éve fenntartott blokád és terroristatámadások után az Egyesült Államok elnöke idén január 29-én aláírta azt a végrehajtási rendeletet, amely országunk számára teljes üzemanyagblokádot rendelt el. Azóta – egy, márciusban Oroszországból érkezett szállítmány kivételével – Kuba nem kapta meg azt az üzemanyagot, melyre népünknek szüksége van a normális élethez. Ez minden gazdasági ágazatot érint: az egészségügyi szolgáltatásokat, a közlekedést, az ivóvízellátást, valamint a gyógyszer- és élelmiszer-termelést.
A második, május 1-jei végrehajtási rendelet – alig néhány hónappal ezelőtt – a blokád határon túli hatását soha nem látott mértékűre növelte azzal, hogy a Kubában különböző ágazatokban – különösen az idegenforgalmi szektorban – befektetésekkel rendelkező külföldi vállalatokat szigorú gazdasági szankciókkal arra kényszerítette, hogy feladják üzleti tevékenységüket. Az üzemanyag-embargó már eddig is a minimumra csökkentette a nemzetközi légi összeköttetéseket, ezzel együtt a turistaforgalmat. Ez az új intézkedés szállodák bezárásához vezet, ami negatívan hat az ország gazdaságára.
A többdimenziós médiaháború eltorzítja a kubai valóságot azzal a céllal, hogy igazolja a gazdasági szankciókat és a népirtó intézkedéseket, mint például egy nép üzemanyag-, élelmiszer- és gyógyszerellátásának megvonását. Fasiszta ideológiájú kampányuk arra is irányul, hogy aláássa Kuba nemzetközi tekintélyét és támogatását a világban.
Mint tudják, az Egyesült Államok rezsimje több alkalommal is kijelentette, hogy Kubával kapcsolatban minden lehetőség „terítéken” van, beleértve a katonai inváziót is. Ebben a helyzetben a kubai nép továbbra is az ellenállás, a védekezés és a győzelem mellett dönt.
Ahogy Fidel tanította nekünk: nem adjuk fel függetlenségünket és szuverenitásunkat, valamint mártírjaink és hőseink örökségét tiszteletben tartva, életünk árán is megvédjük a hazát.
A kubai nemzet közvetlen veszélyben van!
Éljen a népek közötti barátság!
Éljen a szabad Kuba!
Éljen Fidel!
Suniel Sosa Cordero, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség főtitkára
Mélyen tisztelt Kubai Nagykövet Asszony! Tisztelt Kubai Diplomáciai Misszió Tagjai! Tisztelt Magyarországi Barátaink, akik a Kubával való szolidaritást képviselik, és jelenlétükkel megtisztelnek bennünket! Kedves Fiatalok! Tisztelt Elvtársak!
Ma történelmileg különleges jelentőségű évben gyűltünk össze: Fidel Castro Ruz főparancsnok születésének századik évfordulójának évében.
Fidel száz évvel ezelőtti születése nem csupán a múlt emléke, hiszen ma is lobogó zászlókat látunk azok kezében, akik igazságosabb világért küzdenek. Ahogy ő fogalmazott: „Amikor az emberek a kötelességet választják, addig élnek, amíg egy eszme él.” És Fidel eszméje ma élőbb, mint valaha, különösen az új nemzedékek tudatában.
Fidel Castro mindenekelőtt harcos volt az imperializmus és a fasizmus ellen. Politikai és katonai gondolkodása az amerikai imperializmussal szembeni folyamatos küzdelemben született és fejlődött ki. Ez a gondolkodás azonban nem a 20. század egy lezárt fejezete, hanem ma is nélkülözhetetlen a világ folyamatainak megértéséhez.
Ezért a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség hűen tűzi zászlajára Fidel gondolatát és örökségét az alapelveiben. Öröksége útmutatás több százezer fiatal számára, akik ma is küzdenek ezekkel a veszélyekkel, és hisznek abban, hogy valóban lehetséges egy jobb világ.
Ezekben a nehéz időkben − amikor a neofasizmus és a szélsőjobboldal minden kontinensen veszélyezteti a társadalmi vívmányokat, amikor az amerikai imperializmus fokozza fegyveres agresszióját, valamint blokádokkal és szankciókkal támadja azokat a népeket, amelyek ellenállnak neki − Fidel tanítása minden korábbinál fontosabb iránytű.
Ő tanított meg bennünket arra, hogy az imperializmus elleni küzdelem nem választás, hanem kötelessége minden, társadalmi igazságosságra törekvő fiatalnak. Fidel teljes bizalommal fordult a fiatalság felé, amelyet a szükséges változások és átalakulások végrehajtására legalkalmasabb erőnek tartott. Ezért ez a centenárium arra hív bennünket, hogy korunk küzdelmeit még nagyobb elszántsággal és kreativitással vállaljuk.
A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség örök hálával tartozik Fidel főparancsnoknak. Az 1990-es években, a szocialista blokk összeomlását követően, a világifjúsági és diáktalálkozók megszűnni látszottak. Fidel volt az, aki előrelátásával és nagylelkűségével kimondta ezeket a prófétai szavakat: „Egy napon a világ fiataljai ismét össze fognak gyűlni… ehhez nem pénz kell, hanem becsület, nagylelkűség és jóakarat.”
Így is történt. Kuba, a rendkívül nehéz gazdasági körülmények ellenére, a világ fiatalsága mellé állt, és vállalta az 1997-es XIV. Világifjúsági és Diáktalálkozó megszervezését Havannában. Kijelentette: „Ha Kubán múlik, ezek a fesztiválok nem fognak eltűnni.” Ennek a döntésnek köszönhetően a szolidaritás, a béke, a barátság és az imperializmus elleni összefogás szellemisége tovább élhetett. Ezért a későbbi találkozókon, többek között a XIX. Világifjúsági és Diáktalálkozón, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Fidelnek ajánlotta ezeket az eseményeket, elismerve szerepét a fesztiválmozgalom folytonosságának megőrzésében. Fidel a világ fiatalsága számára a népek küzdelmének szimbóluma.
Ma, amikor születésének centenáriumát ünnepeljük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a valóságot, amelyben szeretett Kubája él. Az Egyesült Államok kormánya tovább fokozta a maximális nyomás politikáját, amely újabb korlátozásokkal és szankciókkal sújtja a kubai népet.
A több, mint hat évtizede fennálló blokád hatása nem csupán gazdasági számokban mérhető. A számok mögött emberi életek vannak, családok és egy egész nép mindennapi küzdelmei. Ez nem egyszerűen politika: ennek az igazságtalanságnak humanitárius következményei vannak.
A nemzetközi közösség azonban méltósággal válaszolt. A világ számos népe és országa ismételten kifejezte támogatását a blokád megszüntetése mellett, és kiállt Kuba joga mellett, hogy saját útját járja.
Fidel egyik legfontosabb öröksége számunkra: a szolidaritás a népek fegyvere. Ma minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy a világ fiataljai és testvéri népei felemeljék hangjukat Kuba mellett. Ez nem együttérzésből fakadó gesztus, hanem az igazságosság és elveink melletti kiállás.
Legyen Fidel centenáriuma annak a pillanata, amikor megsokszorozzuk szolidaritásunkat Kubával; amikor határozottan elutasítjuk az embertelen blokádot, és országainkban olyan hálózatokat építünk, amelyek áttörik az információs és anyagi elszigetelés falait.
Elvtársak! Fidel megtanított bennünket arra, hogy „a haza az emberiség”. Megtanított arra, hogy a fiatalok a történelem tartalékai, és hogy hozzá hasonlóan nekünk is „le kell győznünk a lehetetlent”.
Ebben az évben, 2026-ban, Fidel Castro főparancsnok centenáriumának évében vállaljuk azt a kötelezettséget, hogy életben tartjuk örökségét: harcolunk az imperializmus és a fasizmus ellen, védelmezzük a fiatalok találkozóit, mint a párbeszéd, az összefogás és a lázadás tereit, és szolidaritásunkkal kísérjük a kubai népet hősies ellenállásában.
Éljen Fidel! Éljen Kuba!
Éljen a világ ifjúságának antiimperialista szolidaritása!
Farkas Péter, a Marx Károly Társaság volt elnöke
Kuba és a multipoláris világrend
A G77+Kína nevű országcsoport, melynek ma már 135 fejlődő ország a tagja, 2023-ban Havannában tartotta csúcsértekezletét. Az ENSZ főtitkára, Antonio Guterres, ott ezt mondta: „Az önök csoportja régóta a multilateralizmus (értsd többpólusú világ) bajnoka… Támogassák az egyenlőségen alapuló rendszert; támogassák az évszázadok igazságtalanságának és elhanyagolásának megszüntetését.”
A befolyásos baloldali szocdem politikus is a fejlődő országok mellett, az USA embargó és az egypólusú világuralom ellen szólt! Kuba mindig fontos szerepet játszott a neokolonializmus elleni harcban, az el nem kötelezett országok és a G77+Kína mozgalmában. Ezt a küzdelmet – természetesen – a most száz éve született Fidel Castro irányította.
Fidel tudományos értékű könyvet is írt a fejlődő országok világgazdasági függőségéről és ellenharcáról 1983-ban, s azt az el nem kötelezett országok éves értekezletének ajánlotta. Továbbá gondoljunk Kuba számtalan önzetlen segítségnyújtására a fejetlenebb térségekben!
Az akkori szocialista országok mellett a G77-ek kezdetektől támogatták Kuba USA-embargó elleni harcát. A 2023. évi G77-értekezlet zárónyilatkozatában ez szerepel: „Elutasítjuk az extraterritoriális törvényeket [értsd másik államra és ezzel harmadik országokra is kiható törvényeket]. Elítéljük a fejlődő országokkal szembeni egyoldalú szankciókat.”
Az ENSZ Közgyűlésén a nagy többség, évről évre, Kuba mellett szavaz a 64 éve, még Kennedy elnök által bevezetett gazdasági embargó ellenében. Legutóbb, a 2026. július 7-i ülésen, New Yorkban, 136 ország támogatta Kubát az Egyesült Államok embargója elleni indítványa napirenden tartásában, 9-en szavaztak ellene, 30 ország – köztük az EU tagállamai, így Magyarország is – tartózkodott. A vitában Kuba mellett szólt az el nem kötelezettek mozgalma nevében Uganda, a G77+Kína képviseletében Uruguay képviselője; a Karibi Közösség (CAICOM) véleményét Haiti, az Afrikai Csoportot Mali képviselte. Kína és Oroszország is felszólalt Kuba mellett. Kuba hat évtizede folytatott függetlenségi harca tehát mindmáig jelentős ösztönző erő a ma Globális Délnek nevezett országcsoport számára.
Az ENSZ Közgyűlése – most első ízben – önálló nemzetközi jogsértésnek ismerte el a teljes körű energetikai blokádot. Még fontosabb, hogy a Globális Dél a tettek mezejére lép. Az Egyesült Államokkal szemben humanitárius élelmiszer-, gyógyszer- és energiafolyosót nyitnak Kuba felé.
Kuba a Trump elnök által fél éve erőltetett, szörnyű következményekkel járó teljes energiaembargóval szemben napjainkban is határozottan lép fel. A múlt héten, július 26-án, a nemzeti felkelés napján, Miguel Díaz-Canel Bermúdezminiszterelnök a szankciókat „háborús fegyvernek”, illetve „politikai népírtásnak” nevezte. Ebben a fojtogató helyzetben ugyanakkor Kuba erősen piacliberalizációs reformokat kezdett, melynek ellentmondásos társadalmi következményei – magyarországi tapasztalatunkból is tudjuk – előre láthatók.
Szolidárisak vagyunk Kubával, hogy túljusson ezen a nehéz perióduson!
¡Viva la revolución socialista Cubana!
Éljen a kubai szocialista forradalom!
¡Viva el legado intelectual de Fidel Castro!
Éljen Fidel Castro szellemi öröksége!
Szigeti Péter, az Eszmélet társadalomkritikai és kulturális folyóirat szerkesztője
Száz éve született és majd’ tíz éve nincs már velünk a kubai forradalom legendás vezetője, a forradalmárnak és államférfinak egyaránt autentikus, nagy történelmi személyiség. A szocialista eszme olyan elkötelezett harcosa, akinek nevét csak a legnagyobbak között emlegethetjük, kortársai közül Mao Ce-tunggal, Tito marshallal vagy a mi Kádár Jánosunkkal. Mindegyikőjük nehéz, változó, egyben sajátos körülmények között keresték a szocialista-kommunista mozgalom adekvát politikai válaszait hazájukban és térségükben.
Mao és Tito „nagy menetelése” partizánharcban történt, miként Fidelé is, aki remek, diktatúraellenes és társadalmi igazságosságát megmutató szónoklataival járva országát verbuvált magának a népből – ekkor másodjára és Chevel – olyan gerillacsapatot, amely képessé vált a hatalom megragadására. Fidelnek és Titónak megadatott, hogy a történelem és az általuk létrehozott szocializmus életükben fennálljon.
A feladat Fidel utódai számára ma, az imperializmus erőinek revansista aktivitásának fokozódása közepette, a túlélés. Ami nem is kis erőfeszítéseket kíván a politikai vezetőktől és az ország népességétől. Embargók, szankciók, az USA katonai fenyegetettsége közepette kell megtalálnia – valóságos Rosa Luxemburg-féle politikai leleménnyel „taktikámat, ha kell, a nap 24 órájában 24-szer változtatom meg stratégiai célom eléréséért” – a fennmaradáshoz vezető stratégiát és taktikai lépéseket.
Be kell látnunk, hogy a globális kapitalizmus függési rendszereiben közel sem könnyű a közepesen fejlett, félperiférikus és kis lélekszámú országok helyzete. Különösen a Szovjetunió és szövetségi rendszerének geopolitikai hatású veresége, majd a térségi szövetséges Venezuelát ért rablótámadás nyomán válságos a helyzet. Elvileg fordított arányosság áll fenn ugyanis a belső és külső meghatározottságok között. Minél nagyobb a külső nemzetközi és geopolitikai nyomás, annál csekélyebb a belső szabadságfok. Csakhogy az illegitim külső nyomás megsokszorozhatja a belső ellenállást, és növelheti a lakosság összefogását, szolidaritási potenciálját – ahogy ezt az összefüggést É. Durkheim szociológiájából is ismerjük. Ennek életre hívása, erősítése a súlyos gazdasági és pénzügyi nehézségek közepette nemhogy nem kizárt, hanem egyenesen szükséges is. Továbbá a külső oldalon a világ számos helyén nyilvánul meg az önvédelmi harcra kényszerített Kuba melletti antiimperialista szolidaritás. Népek, kormányok, baloldali társadalmi és politikai szervezetek, elméleti-politikai orgánumok részéről fejeződik ez ki. 136 ENSZ-tagország pedig embargóellenes közgyűlési határozatban lépett fel a kubai nép érdekében. Amit egyszer elértek a kubai dolgozók, kell megvédeniük, hogy ne váljanak ismét az USA és Florida állam ,,hátországává”, megszüntetve-megőrizve folytathassák sajátos, kubai útjukat.
,,Hiszen átkeltünk a folyón, Ay Cubano, Ay Cubano.” – ,,Ne hátráljunk most sem!”
A magunk és Fidel tiszteletére Ay Cubano, Ay Cubano!
Maya Alicia Katona, az alakuló Magyar−Kubai Társaság alapítója
Kedves Elvtársak!
Nagy örömmel és ünnepi lelkesedéssel gyűltünk ma itt össze, hogy megemlékezzünk Fidel Castro főparancsnok születésének századik évfordulójára, a kubai forradalom vitathatatlan vezetőjéről és a világ számára is történelmi jelentőségű példaképről.
Fidel gondolkodásmódjával és eszméivel megtanított bennünket arra, hogy a szuverenitás védelme, az oktatás, az egészséghez való jog és az emberi méltóság olyan egyetemes értékek, amelyek minden embert megilletnek, és hogy vannak küzdelmek, amelyek nem ismernek határokat. Az internacionalizmus iránti elkötelezettsége nem ismert határokat. Fidel vezetésével Kuba a világ legszolidárisabb országává vált, és mindmáig az is maradt: segítséget nyújtott ott, ahol szükség volt rá: orvosokat küldött oda, ahol betegségek pusztítottak, tanárokat oda, ahol az oktatás hiányzott. Méltón emlékezzünk Kuba szolidáris szerepére akkor is, amikor szükség volt a kiállásra az afrikai testvérnépek mellett az apartheiddal szembeni küzdelemben, amikor a faji megkülönböztetés ellen harcolókat és a kiszolgáltatottakat támogatta, vagy amikor bármely más testvérnép segítségre szorult.
Kuba mindig ott volt. Kubaiak voltak azok is, akik január harmadikán Venezuelában álltak ki az igazságért és a venezuelai nép szuverenitásának védelmében; közülük került ki az a harminckét hős, akik életüket vesztették az amerikai imperializmus terrorista-erőszakának következtében.
Fidel és a hősies kubai nép volt az, amely felemelte hangját Palesztina mellett akkor is, amikor mások még nem mertek megszólalni. Most, amikor Kubának van szüksége a világra, nem szabad magára hagynunk.
Amikor a genocídiumként felérő blokádról beszélünk, olyan illegális intézkedésről van szó, amelyet az Egyesült Államok vezetése alkalmaz a kubai néppel szemben, hogy korlátozza egy egész nép életét.
Erre pedig nagyobb szolidaritással, nagyobb emberséggel kell válaszolnunk, hogy a világ kormányai ne féljenek többé Washington hatalmától, hanem ugyanazzal a szolidaritással és ugyanazzal az emberiességgel cselekedjenek, amelyre a világ minden népének szüksége van.
Ezért kell újra és újra születnie Fidelnek. Hogy öröksége és maradandó útmutatása minden új nemzedékben tovább erősítse az elkötelezettséget az igazságosabb világért való küzdelem mellett. Ma mi vagyunk Fidel. A mi felelősségünk, hogy a jövő reménységei legyünk.
Éljen örökké Fidel Castro főparancsnok öröksége!
Éljen a szabad Kuba!
Mile Kristóf, az Újbal Társaság aktivistája
Kedves Barátaim! Kedves Fiatalok! Kedves Elvtársak!
A fiatalok mindig változást hoznak a politikába, ez örök igazság. Itt, Magyarországon is tapasztalhattuk az elmúlt években, mennyit ér, ha egy fiatal tömeg képes összefogni egy nemesebb ügyért, hiszen most nem biztos, hogy itt állhatnék, ha ma is Orbán Viktornak hívnák Magyarország miniszterelnökét.
A fiatalok mindig változást hoznak, sőt meggyőződésem, hogy kötelességünk is új gondolatokat és megoldásokat felfedezni, ezzel felkavarva a mindenkori közélet állóvizét. Marx és Engels 29, illetve 27 éves volt, amikor megjelent a kommunista manifesztó, és egy országáért aggódó fiatal kubai szintén a húszas éveiben járt, amikor megkezdődött a ma már jól ismert támadás a Moncada laktanyával szemben; az a támadás, amit ma a kubai forradalom kezdeteként ismerünk. Ezt a bátor forradalmárt Fidel Castrónak hívták.
Castro sok dologhoz értett. Zseniális orátor volt, aki híresen órákig volt képes beszélni, kiváló államfő, aki az országát amerikai gyarmatból önálló, erős országgá emelte, de ami a legfontosabb, igazi csapatkapitány volt.
Valóban meghallgatta a kubaiak problémáit, és őszinte, hazafias indíttatásból akarta ezeket megoldani, nem politikai célokból. Képes volt olyan erővel és pontossággal mobilizálni, hogy csupán pár év kellett a forradalom után az írástudatlanság radikális visszaszorításához, mivel a diákok, a hallgatók és a kubai kommunisták közösen megszervezték honfitársaik taníttatását. Közösen, a hazájukért.
Úgy gondolom, ennek mentén kell nekünk is teremteni egy új magyar baloldalt. Legyünk mi is olyan erő, amely képes lesz a népek széles tömegét felkarolni, képviselni és megsegíteni, a dolgozók ügyét a győzelemre vezetni.
Nincs abban semmi erény, ha valakinek igaza van, de nem tesz semmit. Itt most munka kell, kemény munka, hogy elmossuk azt a gyalázatot, ami szennyezi a magyar baloldal hírét és nevét.
Az első és legfontosabb a tettvágy, az önzetlenség és a bátorság, ahogy azt Fidel Castro példájából is tanulhatjuk. Én és a társaim akkor is dolgoztunk, amikor magyar rendőrök vertek minket a Karmelitánál 2023-ban, amikor rendeletbe foglalták, hogy terroristák vagyunk. Akkor is csak tovább dolgoztunk, amikor sokan feladták, eltűntek vagy egyszerűen csak „megunták” a magyar baloldalt.
Fidel Castro egyszer úgy fogalmazott, hogy ha újra meg kéne csinálnia a kubai forradalmat, akkor tíz vagy tizenöt emberrel és megingathatatlan hittel tenné, hiszen mindegy, mennyire kicsi vagy, ha van hited és kész terved.
Szóval minket nem politikai számítások vagy valamilyen liberális moralizmus hat, hanem ez a megingathatatlan hit. Mi azzal dolgozunk, ami van, és azokkal, akik maradnak. Az a tiszta akarat vezérel minket, hogy végre, végre a magyar dolgozók irányítsák azt az országot, amit etetnek, tanítanak, ápolnak. Megbecsülést, jólétet és ami a legfontosabb, valódipolitikai hatalmat érdemel a magyar nép, hiszen ahogy Kuba példájából is látszik, csakis a dolgozók tudhatják, hogyan kell vezetni az országot.
¡Hasta la victoria siempre! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Fajez al Hamad, palesztin aktivista
Kedves Nővéreink és Fivéreink!
Ma nem csupán egy születésnapról emlékezünk meg, hanem olyan szimbolikus személyiség előtt tisztelgünk, aki a szembeszállást, a méltóságot és az ellenállást testesíti meg.
„A világ azon gyerekeinek a nevében beszélek, akiknek nincs egy darab kenyerük sem.”
Fidel Castro a történelem egyik fordulópontján állt, és az alávetettség helyett az ellenállást választotta. Hitt abban, hogy egy nemzet gazdagsága a népéhez tartozik, hogy a szuverenitás nem lehet alku tárgya és hogy még a legkisebb ország is képes emelt fejjel állni az olyan világban, amelyet az elnyomók uralnak.
Kuba az ő vezetésével több lett egyszerű szigetnél: hanggá vált. Hanggá, amely kimondta: az igazságosságot nem a hatalmasok adományozzák, hanem azok vívják ki, akik elszántan küzdenek érte.
Kuba soha nem állt egyedül. A Sierra Maestra hegyeitől Angola síkságaiig a kubai internacionalizmus élő alapelvvé vált. Ezrek keltek át óceánokon nem hódításért, hanem felszabadításért: Afrikáért, a méltóságért, a megszállás, az apartheid és a gyarmati uralom megszüntetéséért. Ez nem jótékonyság volt. Ez a harcban megszületett szolidaritás volt.
Ugyanez a szellem vezette Kubát Palesztina ügyében is. Fidel Castro következetesen kiállt a palesztin nép mellett felismerve, hogy a palesztin küzdelem összekapcsolódik a kubai népével. Számára a palesztin ügy korunk egyik legnagyobb igazságtalansága volt: egy nép, amelyet megfosztottak földjétől, jogaitól és önrendelkezésétől, de soha nem fosztottak meg bátorságától. Neki nem távoli konfliktus volt, hanem a közös nemzetközi valóság része.
Itt találkozik egymással Havanna és Gáza: blokád, nyomásgyakorlás és ellenállás formálta történelmüknél. Kuba évtizedeken keresztül élt meg elnyomást és embargót. Gáza ostrom és pusztítás közepette él. Különböző körülmények, igen, de ugyanahhoz az alapvető kérdéshez kapcsolódnak: kinek van joga a szabadsághoz, az élethez és a megszállás és elnyomás nélküli létezéshez?
Fidel Castróról ma beszélni nem azt jelenti, hogy a múltba zárjuk őt, hanem azt, hogy szembenézünk a jelennel. Azt kérdezzük: miért vannak még mindig országok, amelyek elszigeteltséggel néznek szembe? Miért élnek még mindig népek olyan körülmények között, amelyeket hatalmi rendszerek kényszerítenek rájuk? Miért marad a szolidaritás nemcsak fontos, hanem szükséges is.
A történelem nem halad magától. Azok viszik előre, akik megtagadják a hallgatást, akik elutasítják az igazságtalanságot, és akik hisznek abban, hogy lehetséges másik világ. Ezért ma nem csupán egy emberre emlékezünk, hanem egy eszmére: arra, hogy méltósággal állunk ellen, az igazságért küzdünk, és arra, hogy egy nép harca összekapcsolódik minden nép harcával.
Budapestről Havannán át egészen Gázáig azt kívánjuk, hogy megéljük népeink felszabadulását, és egy napon szabad földek partján hallhassuk családunk nevetését.
Hanti Vilmos, a MEASZ és a FIR elnöke
Fidel, aki Kuba függetlenségéért szentelte életét
Tisztelt Nagykövet Asszony! Kedves Vendégek!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy néhány gondolattal köszönthetem Önöket ezen a megemlékezésen.
Fidel Castróról néhány percben lehetetlen teljes képet adni. Életútja, politikai szerepe meghatározó a 20. század történelmének. Egész életét Kuba függetlenségének, szuverenitásának és a kubai nép jövőjének szentelte. A kubai forradalom győzelme után olyan ország vezetését vállalta, amely évtizedeken át nehéz körülmények között létezhetett. Kubára az USA általi súlyos külső nyomás, gazdasági embargó nehezedett, ami napjainkra még inkább fokozódik. Mindezek ellenére Kuba megőrizte önállóságát, és a világ számos országában elismerést váltott ki az egészségügy, az oktatás és a nemzetközi szolidaritás területén nyújtott eredményeivel.
A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, valamint nemzetközi antifasiszta szervezetünk, a Nemzetközi Ellenállók Szövetsége (FIR) tisztelettel emlékezik Fidel Castróra, aki következetesen kiállt a gyarmatosítás, a fasizmus és az elnyomás különböző formái ellen, és szolidaritást vállalt számos szabadságukért küzdő néppel. Halálakor a világ szinte minden részéről érkeztek részvétnyilvánítások. Állam- és kormányfők, nemzetközi szervezetek vezetői búcsúztak tőle. Voltak azonban olyanok is, akik még a gyász pillanatában sem tudtak felülemelkedni politikai nézeteiken. Közéjük tartozott az Egyesült Államok akkori elnöke és Magyarország egyik államtitkára is, akik méltatlan hangnemben nyilatkoztak róla. A történelem azonban végső soron mindig hosszabb távon mond ítéletet, mint a napi politika.
Engem akkor e két ember gusztustalan megnyilvánulása arra ösztönzött, hogy bemutassam azt a Kubát, amelyet személyesen megismerhettem. Ezért rendeztem meg „Pillanatok Castro Kubájából, 2007” című fotókiállításomat, amelyen saját felvételeimen keresztül igyekeztem megmutatni az ország mindennapjait, az emberek életét és a Kubára jellemző különleges hangulatot.
A kiállítás egyik legkedvesebb darabja volt számomra az a fénykép, amit tizennégy éves fiúként készítettem Fidel Castro magyarországi látogatásakor. Akkor még nem sejthettem, hogy évtizedekkel később eljutok Kubába, és saját fényképeimmel idézhetem fel annak az országnak az arcát, amelynek története összeforrt Fidel Castro nevével.
Bízom benne, hogy a mai megemlékezés nemcsak egy történelmi személyiség előtt tiszteleg, hanem emlékeztet bennünket arra is, hogy a népek önrendelkezése, a nemzetek közötti szolidaritás, a béke és az antifasizmus olyan értékek, amelyek mellett ma is érdemes következetesen kiállni.
Zalka Vera, békeaktivista
Miben áll ma, eldurvult világunkban, Fidel öröksége?
Jelenleg számos háborús gócpont van a világban és sok, hazug vádakkal, szankciókkal, jogtalan büntetővámokkal és egyéb gazdasági büntetésekkel jogszerűtlen kalózkodás történik országok, vállalatok, egyének ellen. Ezért a béke ügyével foglalkozom. Tevékenységem nemzetközi szervezetekhez kapcsolódik, ahol a veszély fokozódásával odáig romlott a helyzet, hogy a béke-, a környezetvédelmi és szociális ügyekért küzdők egymásra találva együtt dolgoznak a közös ügyért.
A fokozódó militarizmust megfékező, a dolgozó emberek jólétét szem előtt tartó és az emberi és természeti környezetet védő jövő felé akarunk haladni, megvédve szociális, társadalmi, munkajogi, emberjogi vívmányainkat, melyet a szocialista berendezkedésben látunk igazán biztosítva. Ezekért a társadalmi, emberi értékekért küzdöttek előttünk járó generációk, köztük Simón Bolívar, José Marti, Fidel Castro. Oly sok áldozat és kitartó munka áll az eredmények mögött, hogy nem hagyhatjuk veszni őket.
Nemrég (2026. július 4.) Isztambulban találkoztak barátaink és elvtársaink: a NATO-csúcs ellen tiltakoztak.
2026. augusztus 4−8-ig lesz a WSF, ahol Afrika népei mondhatják el, hol tartunk ma, az 1960-as évek felszabadító mozgalmai és független országok létrejötte után.
Akik még éltünk 1945 után a szocialista országokban, emlékszünk az egyre-másra hirdetett felszabadítók dicsőségére és lakosság építő munkájára saját új országaikban.
Az imperialista érdekkörök nem nyugszanak. Amit kiharcolunk, később el akarják venni tőlünk. Benin, Cotonou-ban ott lesznek Latin- és Közép-Amerika országainak képviselői, s elmondják küzdelmüket és aktuális kihívásaikat. Minden kontinens képviselteti magát. Ott lesz Európa is, amely még nem fogta fel, hogy gyarmati és alávetettségi sorba akarják taszítani.
A tőkés hatalmak nem átallják egymást is gáncsolni, mert nem érdekük a másik erős pozíciója. Mindent és mindenkit készek meggyengíteni, hogy ők kerekedjenek felül.
A békeaktivisták rendezvényein kifejezzük szolidaritásunkat Kuba és Venezuela népével, a palesztinokkal, a megtámadottak, a blokád és szankciók sújtotta népekkel. A BRICS-országoknak hathatósabb segítséget kell nyújtaniuk Kubának. A világ minden részéről érkező segítség elkél a támadás és a földrengés sújtotta Venezuelának.
Jó visszagondolni a Világifjúsági Találkozókra. Olyan világban akarunk élni, ahol a fiatalokat nem egymás elleni háborúkra készítik fel, hanem egymást megismerő találkozókra invitálják az együttműködés és a közös jövő építéséért.
Éljen Fidel harca és a szocialista vívmányok, az igazságos jövő társadalma!
Le a burzsoázia emberek millióit sújtó terrorjával, népeket tönkre tevő agresszióival! Mondjunk nemet az USA szankcióira, kalózkodó, törvényeket megkerülő büntetéseire, jogtalan beavatkozásaira, támadásaira!
Le az USA kormányának diktátumaival, beavatkozó politikájával, nemzetközi jogot sértő cselekedeteivel, önbíráskodásával, háborús bűncselekményeivel!
Le a gerinctelen, önző floridai kubaiakkal!
Mondjunk nemet Kuba újragyarmatosítására!
Viva Cuba de Fidel, el pueblo libre Cubano! Éljen Fidel Kubája, a szabad kubai nép!
Kalmár Szilárd, a Stromfeld Aurél Egyesület vezetője
Fidel Castro, Celia Sanchez, Raul Castro, Che Guevara, Camilo Cienfuegos. A világtörténelem óriásai. Egy apró országban, a világ legerősebb és leggonoszabb birodalma ellen vívtak győztes harcot, fegyverrel takarítva el a gyarmatosítók helytartóit.
Mi, a Stromfeld Aurél Egyesületben, magyar és nemzetközi katonai vonatkozású baloldali hagyományokat ápolunk. A legmélyebb tisztelettel tekintünk Kuba bátor és harcos népére, a szabadságért vívott fegyveres harcra.
Kuba alig nagyobb, mint Magyarország, mégis példakép a világ mérsékelt és radikális baloldala számára is. Ikon mindannyiunk számára Fidel Castro. Ez a hatalmas ember, aki amíg élt óvta népét és a szocializmust, hiába próbálták nyíltan vagy sunyi módszerekkel megbuktatni a jenkik. Szelleme ott maradt Kuba fölött, máig őrzi az országot, mert látjuk, tudjuk, hogy a baj óriási, a jenkik újra nekiveselkedtek, hogy szétzúzzák a kubai szocializmust, hogy bordélyházzá tegyék ezt a büszke országot.
Kuba egyelőre csak a blokáddal küzd, de tudjuk jól, hogy az a szörnyűség, ami történt Caracasban, megtörténhet Havannában is. A parókás bohóc saját játszóterének tekinti az amerikai kontinens egészét.
Ebben a helyzetben ünnepelünk. De ez nem egyszerű ünnep. Ez készülés a harcra, arra a harcra, amely méltó Fidelhez. Mi ebben csak annyit tudunk tenni, hogy erőt és kitartást kívánunk Önöknek. Maradjanak méltók Fidel örökségéhez, legyenek büszke ápolói!
Boldog századik születésnapot Fidel Castro! Köszönjük, hogy voltál nekünk!
Droppa György, SZAB aktivista
Tisztelt Excellenciák, kedves Barátaim!
Engedjék meg, hogy tisztelettel adózzak Fidel Castro Ruz emlékének születésének centenáriumán. Ma a 20. század egyik legbefolyásosabb alakjára emlékezünk – egy forradalmárra, akinek a nevét Nelson Mandela, Mao Ce-tung, Emiliano Zapata és Vlagyimir Iljics Lenin mellett kell megemlíteni. Nem azért, mert mindannyian egyformák voltak, hanem azért, mert mindannyian korszakokat alakítottak át, felemelték népüket, és megváltoztatták a történelem menetét.
Hölgyeim és uraim, az ENSZ nemrégiben hozott döntése egyértelműen bizonyítja, hogy a humanitárius elvek nem képezhetik vita tárgyát. António Guterres főtitkár egyértelműen kijelentette, hogy az energiaellátás korlátozása nem használható politikai eszközként, és az embargók nem jogosak humanitárius helyzetekben. Ennek az álláspontnak nemcsak erkölcsi, hanem intézményi jelentősége is van.
A döntés egy másik kulcsfontosságú eleme a humanitárius folyosó megnyitása. Ez a folyosó nem pusztán logisztikai intézkedés: az ENSZ egyik alapvető küldetését képviseli – annak biztosítását, hogy az élelmiszer, a gyógyszer és az energia eljusson a leginkább rászorulókhoz, függetlenül a geopolitikai feszültségektől.
Engedjék meg, hogy Magyarország nevében fejet hajtsak azon országok előtt, amelyek már az ENSZ döntése előtt is konkrét humanitárius segítséget ajánlottak fel, előre látva a folyosó koncepcióját. Elsősorban Kínára, Oroszországra és Mexikóra gondolok. Rendkívül nagyra értékeljük bátor és önzetlen fellépésüket.
Hölgyeim és uraim, a szavazás eredménye alapvető európai felelősséget is feltár. A Biztonsági Tanács európai tagjai – Franciaország és az Egyesült Királyság – az embargó ellen szavazott. Spanyolország is ellene szavazott. Olaszország, Németország, Belgium, Hollandia, Portugália, Svédország, Dánia, Finnország, Ausztria és Írország is. És mi a helyzet azokkal az országokkal, amelyek később csatlakoztak az unióhoz, a volt szocialista államokkal? Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Bulgária, Románia, Észtország, Lettország, Litvánia és Málta – mindannyian támogatták a humanitárius álláspontot, bírálták a szankciókat, és a folyosó megnyitása mellett foglaltak állást. Engem ez nagy elégedettséggel tölt el. Ezzel szemben Magyarország tartózkodott, ami mély szomorúsággal tölt el. Különösen érthetetlen ez, mivel Magyarország évtizedekig következetesen az embargó ellen szavazott, és a két ország közötti kapcsolatokat mindig is kiváló barátság jellemezte.
Az új magyar kormány ígéretet tett arra, hogy döntéseit nyilvános konzultáció előzi meg. Ebben az esetben azonban ilyen konzultációnak semmi jele nem volt. Ezért itt és most teljes felelősséggel kérjük: ezt a konzultációt tartsák meg,hallják meg a civil szervezetek, a szakmai közösségek és mindenekelőtt azok hangját, akik a humanitárius elvek védelmén dolgoznak.
Hölgyeim és uraim, azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az amerikai döntés mögött Trump elnök és a kubai-amerikai külügyminiszter makacs álláspontja áll. Ez az álláspont nem tükrözi az amerikai társadalom többségének véleményét, amely – elemzések szerint – nem támogatja az embargót vagy az energiablokádot. A humanitárius jog nem játszhat másodlagos szerepet a politikai játszmákban. Az emberi élet nem válhat geopolitikai eszközzé.
Ezért Fidel Castro Ruz születésének századik évfordulóján – tíz nap múlva –, tisztelegve egy történelmi személyiség előtt, aki mindig a szuverenitást és a méltóságot védte, kijelentjük a következőket:
A humanitárius elvek mindenek felett állnak. A humanitárius folyosó megnyitása helyes döntés. És minden országnak – beleértve Magyarországot – kötelessége fenntartani a humanitárius álláspontot.
Az eseményről az Újbal Társaság beszámolót írt, itt olvasható.
