Manapság ha az ember a kibernetika fogalmával találkozik, szinte borítékolható, hogy a robotika, informatika, MI-kutatás tudományágainak valamelyikére asszociál majd. Mindebben nincs is semmi meglepő, hiszen a kibernetika szerves részét képezi ezeknek a területeknek, az autonóm működés és a gépi tanulás egyaránt megvalósíthatatlanok lennének ilyen alapok nélkül. Azonban sokakat biztosan meglepetésként érné a tény, hogy kibernetikával találkozhatunk a szociológiában, a gazdaságtudományban, sőt még a biológiában is. Éppen ezért mindenekelőtt érdemes megvizsgálnunk a pontos hátterét ennek a sokszor félreértett fogalomnak.
A kibernetika irányítási, szabályozási és kommunikációs folyamatokat vizsgál egy adott rendszeren belül. Sokáig a különböző tudományágak elkülönülten vizsgálták a saját irányítási rendszereiket, elképzelhetetlen volt egy biológiai és egy matematikai szisztéma azonos alapokon történő megközelítése. Ebből kifolyólag forradalmi változást hozott Norbert Wiener 1948-as Cybernetics: Or Control and Communication in the Animal and the Machine című könyve, amiben megalkotta a kibernetika fogalmát. Az amerikai matematikus felismerte, hogy a különböző irányítási rendszerek alapjai mind megegyeznek, függetlenül attól, hogy mely tudományterülethez tartoznak. Az új fogalom központi elve a visszacsatolás lett: ennek alapján a rendszer az érzékelt változás függvényében eszközöli a szükséges beavatkozást.[1] Jól látható tehát, hogy nem egy merev alá-fölérendeltségi viszonyról van szó, ahol az „irányító” a következményektől függetlenül osztogat utasításokat, hanem egy olyan kölcsönös együttműködésről, amely a struktúra egészének, és ezzel együtt minden tagja helyzetének optimalizálására törekszik. Ennek tükrében nem véletlen, hogy mind a társadalom-, mind a gazdaságtudományok területén megkísérelték felhasználni ezt az elvet olyan csoportok és személyek, amelyek egy igazságosabb, hatékonyabb rendszer megalkotásának célját tűzték zászlójukra. Közéjük tartozott Salvador Allende is, aki az 1970-es chilei választásokon aratott győzelmét követően kezdett el kiépíteni egy addig példátlan gazdaságmenedzselési szisztémát: a Cybersynt.
Ezen projekt megvalósításához talán némileg meglepő helyről kapott végül segítséget. 1971-ben Fernando Flores, a Chilei Termelésfejlesztési Vállalat (CORFO) egyik vezető figurája ugyanis azt a széles körben elismert Stafford Beert kérte fel egy kibernetikus alapú gazdasági rendszer kidolgozásának vezetésére, aki korábban olyan amerikai és brit nagyvállalatoknál töltött be kutatói és tanácsadói pozíciókat, mint a U.S. Steel vagy az IPC (ma T.I. Media Ltd.). A menedzsmentkibernetika atyjaként számontartott Beert bár meglepte a megkeresés, örömmel vállalta a feladatot, és az ezt követő két évben egy olyan folyamatosan bővülő, programozókat, mérnököket és informatikusokat is felsorakoztató csapatot állított össze, aminek feladata a Cybersynre elkeresztelt gazdasági rendszer megalkotása volt.
A modellt összesen öt különböző rész alkotta. A Cybernet volt a Cybersyn gerince: ezen a számítógépekből, telefonokból és telexekből álló hálózaton keresztül folyt a kommunikáció az olyan csomópontok között, mint az államosított gyárak és az Irányítóközpont. Utóbbi egyértelműen a struktúra leglátványosabb eleme volt: letisztultsága, geometrikus formái és futurizmusa a kor tudományos-fantasztikus filmjeit idézte. Az ide beérkező információk feldolgozása után szükség esetén kapcsolatba léptek más gyárakkal, hogy megakadályozzák a hiányt vagy a túltermelést, egyszóval biztosítsák a megfelelő erőforrás-allokációt. Az adatok kiértékeléséhez azonban egy új software-re is szükség volt, ami a Cyberstride nevet kapta. Az újonnan megírt programok példátlan hatékonysággal dolgozták fel a rendszer részét képező gyárak nyersanyagigényét és termelési eredményeit. A Chilei Gazdasági Szimulátor (CHECO) gazdasági indexek és különféle változók felhasználásával modellezte bizonyos tényezők megváltoztatásának következményeit, ami lehetőséget nyújtott egyes gazdasági döntések szimulálására, mielőtt azok bevezetésre kerülnének. Az utolsó alkotóelem, a Cyberfolk, végül nem készült el a Cybersyn megsemmisítéséig, pedig ez biztosította volna a rendszer demokratikus jellegét. Beer a Cyberfolkot olyan visszacsatolási szisztémának álmodta meg, ahol maguk a munkások nyilváníthatták volna ki elégedettségüket egy egyszerű igen-nem formátumban. A megfélemlítések lehetőségének elkerülését a rendszer anonimitása biztosította, ráadásul az Irányítóközpontnak is elég információ állt volna rendelkezésére pusztán a gyár egészében uralkodó hangulatot vizsgálva.[2]
Bár a chilei lakosság jelentős többsége támogatta Allende reformjait, egy a gazdaságban nagyobb szerepet játszó állam feltűnése nem mindenkinek állt érdekében: ebbe a csoportba tartoztak a jobboldali mozgalmak, a helyi nagytőkések, valamint több amerikai nagyvállalat is. Allende megválasztását megelőzően a chilei gazdaság bizonyos szektorai szinte teljesen az USA befolyása alatt voltak: bankok, gyárak, ültetvények jelentős része amerikai vállalatok tulajdonában volt, Chile gazdaságában kiemelkedően fontos szerepet játszó rézipar 80%-át is egyesült államokbeli multik irányították. Az itt kitermelt nyersanyagokból előállított árucikkeket pedig jelentős profittal adták el a chileieknek, ami sokaknak túl nagy kiadást jelentett. A chilei kongresszus által 1971. július 11-én elfogadott alkotmánymódosítás megteremtette a jogalapot arra, hogy az állam átvegye az irányítást gazdaságának kulcsfontosságú szektorai felett, és megfizethető áron termelje meg az ország népességének a jóléti cikkeket. A struktúraváltás hamar meghozta az eredményét: 1971 végére Chilében a reál GDP 8,5%-kal, a termelés 13,7%-kal, a fogyasztás 11,6%-kal, a reálbérek pedig elképesztő mértékben, 30%-kal emelkedtek. [3]
A chilei nyersanyagtól és profittól való elesés nagy érvágást jelentett az amerikai nagytőkének, ami ráadásul okkal tarthatott attól is, hogy ezek az intézkedések esetleg precedensül szolgálhatnak a környező országok számára. Nem csoda, hogy az USA a már Allende megválasztása előtt 40 millió dollárnyi, jobboldali sajtótámogatást 100-120 millió dollárra növelte azzal a céllal, hogy az elnök ellen fordítsák a közhangulatot. Az amerikai beavatkozási szándékot mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a CIA már a választásokat követő első napokban megkezdte egy Allende-ellenes puccs előkészítését.[4] Az Unidad Popular népszerűsége azonban nyilvánvalóvá tette, hogy az amerikaiaknak teljes gazdasági arzenáljukat be kell vetniük. „Make the economy scream”[5] – ahogy Nixon mondta a CIA akkori igazgatójának, Richard Helmsnek, mikor közel teljesen szabad kezet adott neki a chilei rezsimváltás ügyében.
Az USA elnöke nyomást helyezett a kereskedelmi bankokra, a Világbankra és a Nemzetközi Valutaalapra is annak érdekében, hogy elrettentse őket egy esetleges Chilének adott kölcsöntől. Az Egyesült Államok kereskedelmi blokádja nem maradt hatás nélkül, 1972-re a gazdaság lejtmenetbe került. Az importok visszaesése miatt alkatrészhiány alakult ki, ami a termelés fenntartásának nehézségét és logisztikai kihívásokat eredményezett. Az USA korábbi chilei nagykövete, Edward Corry szavaival élve „[…] egy anya vagy csavar sem jöhetett Chilébe Allende alatt”[6]. A szankciók a Cybersyn fejlesztését is jelentős mértékben lassították, a CHECO pedig sokszor értetlenül állt a kialakult gazdasági helyzet előtt. Nyilvánvalóan nem számoltak azzal tervezése közben, hogy a teljes kapitalista világ gáncsvetései ellenében kell menedzselnie a chilei gazdaságot.
Az Allende kormánynak 1972-ben kellett szembenéznie a fennállása alatti legnagyobb krízissel: ez volt az októberi sztrájk. A tiltakozásokat eredetileg a logisztikai cégek kezdték, akik nem értettek egyet az állami fuvarozócég létrehozását célzó kormányzati tervvel. Később azonban „szolidaritásukat kifejezvén” közel minden iparág tulajdonosi köre beszállt a mozgalomba: leállították a termelést a gyárakban, bezárták a boltokat, önkényesen autópályákat foglaltak el, megbénítva ezzel az országot. A CIA 55 millió dollárt küldött a sztrájkok támogatására, és nem csak a gyártulajdonosoknak: ezen összeg jelentős része azon szélsőjobboldali paramilitáris csoportoknál kötött ki, amelyek utcai erőszakot szítva igyekezték destabilizálni a helyzetet.[7] Ezek az események könnyen elhozhatták volna a szocializmus végét Chilében, azonban az ország népességének határozott fellépése megakadályozta a rezsim összeomlását: a logisztikai cégek beosztottjai főnökeik tiltása ellenére folytatták munkájukat, és még az Allendével szemben korábban sok kritikát megfogalmazó radikálisabb baloldali csoportok is mozgósításba kezdtek a szélsőjobboldali bandák megállítására, a még működő gyárak védelmére és az erőszakkal bezártak visszafoglalására. A munkások által irányított gyárak szoros együttműködésbe kezdtek, amelyben elévülhetetlen érdeme volt annak a Cybersynnek, ami az ország infrastruktúrájának közel teljes megbénulása közben is hatékonyan tudta irányítani Chile gazdaságát. A Stafford Beer által megalkotott rendszer a legnagyobb nehézségek közepette is állta a sarat, és vitathatatlanul hozzájárult a rendszer összeomlásának megakadályozásához.
A kormány és a tiltakozók között végül patthelyzet alakult ki, ezért Allende kénytelen volt a hadsereghez fordulni segítségért, akik a sztrájkok leveréséért cserébe kormányzati pozíciókat követeltek. Bár már ez az ár is súlyosnak tűnt, később az Unidad Popular még drágábban megfizetett ezért a döntéséért. 1973. augusztus 22-én a chilei parlament alkotmányellenes tevékenységgel vádolta meg Allende-t és kormányát, valamint lemondásra akarta kényszeríteni őket. Tekintve, hogy az ehhez szükséges kétharmados többség hiányzott a parlament részéről, az elnök nem tett eleget a követelésnek, és kifejezte gyanúját egy esetleges puccskísérlettel kapcsolatban. Két héttel ezt követően sor került az ország történetének legnagyobb demonstrációjára: 700 000 ember állt ki Santiagóban Allende mellett, és tiltakozásukat fejezték ki a törvényhozás követelésével szemben. Az elnök ennek hatására egy, a hivatalban maradásáról szóló referendum kiírásáról döntött.[8] Ezen szándékát szeptember 9-én közölte a hadsereg főparancsnokával, Augusto Pinochet-val, aki tudta, cselekednie kell: a népszavazás olyan nagy legitimitással ruházhatja fel Allende-t, ami lehetetlenné tenné eltávolítását. 1973. szeptember 11-én a teljes hadsereg, valamint a chilei csendőrség is fellázadt, követelték az elnök lemondását, amiért cserébe szabad elvonulást ígértek. Allende nem volt hajlandó engedni a puccsistáknak, akik erre válaszul bombázni és ostromolni kezdték az elnöki palotát. Chile elnöke tudta, eljött a vég: a fegyveres erők ekkorra szinte teljes ellenőrzést gyakoroltak az ország felett, nemzetközi segítségre pedig nem számíthatott. Elkerülni kívánván a fogságot és az ott rá váró kínzást, azzal az AK-47-sel vetett véget az életének, amit Fidel Castrótól kapott annak chilei látogatása során.[9] A kubai forradalmár támogatása mellett erősen bírálta az elnököt, úgy vélte, a külföldi tőkével finanszírozott ellenzékkel szembeni túl megengedő álláspontja fogja a vesztét okozni. Allende talán igazat is adott neki utolsó pillanataiban.
A Pinochet vezette junta azonnali tisztogatásba kezdett: tízezreket börtönöztek be, kínoztak vagy gyilkoltak meg, sokszor pusztán a szocialista rezsim támogatásának gyanújára alapozva. A Cybersynt felszámolták, Flores-t elfogták, Beernek menekülnie kellett, és csak nemzetközi elismertségének köszönhetően tudta kimenteni munkatársait a hadsereg börtöntáboraiból. Az erőszakhullámnak az Irányítószoba is áldozatául esett: szétverésével egy alternatív, élhetőbb gazdasági rendszer alapjait semmisítették meg. Pinochet azonnal megnyitotta az országot az amerikai nagytőke előtt: az ország gazdaságának reprivatizációját a Milton Friedman tanítványaiból álló chicagói fiúk kezdték meg, akik rögtön megkezdték a gazdaság neoliberális szellemben történő átszervezését: csökkentették a jóléti intézkedéseket, megszüntették és visszafordították a földreformokat, teljesen szabad kezet adtak a visszatérő amerikai nagyvállalatoknak. A sokkterápiának meg is lett az eredménye: a reálbérek a felükre zuhantak, ugyanilyen arányban vágták vissza az egészségügyre és az oktatásra fordított költségvetést, a szegénységben élők száma több mint kétharmadával nőtt[10], de a legfontosabb célját elérte a rendszer: a chilei gazdaságot korábban sohasem tapasztalt mértékben uralta az amerikai nagytőke.
Az Allende és Beer által közösen megálmodott Cybersyn rövid története dicstelen véget ért: pusztán egy újabb lábjegyzet lett az amerikai imperializmus áldozatainak hosszú listáján. Ennek ellenére emléke mindmáig él és bizakodásra adhat okot: hiszen ha az 1970-es években sikerrel lehetett megvalósítani egy, az USA által folyamatosan szankcionált latin-amerikai országban egy kibernetikus alapú gazdasági rendszert, miért lenne elrugaszkodott elképzelés egy hasonló szisztéma megalkotása az MI és a mindenre kiterjedő digitalizáció korában? Elvégre a Cybersynnek is csak egy nagy hibája volt: túl jól működött.
Dombóvári Fülöp
[1] Norbert Wiener (1948): Cybernetics: Or Control and Communication in the Animal and the Machine. Cambridge: The M.I.T. Press. Online elérés: dn790006.ca.archive.org/0/items/norbert-wiener-cybernetics/Norbert_Wiener_Cybernetics_text.pdf
[2] Project Cybersyn & The CIA Coup in Chile (Full Documentary by Plastic Pills). YouTube: Plastic Pills. 2021.08.18. https://www.youtube.com/watch?v=RJLA2_Ho7X0
[3] Diractorate of Intelligence (1972): Intelligence Memorandum. Chile: Allende’s Economic Record. Feloldva: 2011. Online elérés: https://www.cia.gov/readingroom/docs/CIA-RDP85T00875R001700030070-0.pdf
[4] Kornbluh, Peter (n.d.): Chile and the United States: Declassified Documents Relating to the Military Coup, September 11, 1973. In: National Security Archive Electronic Briefing Book No. 8. https://nsarchive2.gwu.edu/NSAEBB/NSAEBB8/nsaebb8i.htm
[5] Kornbluh, Peter (2022): The Coup in Chile: What Did Nixon Know and When Did He Know it? Online elérés: https://nsarchive.gwu.edu/briefing-book/chile/2022-09-12/coup-chile-what-did-nixon-know-and-when-did-he-know-it
[6] „[…] not a nut or bolt would be allowed to Chile under Allende”; Project Cybersyn & The CIA Coup in Chile (Full Documentary by Plastic Pills). YouTube: Plastic Pills. 2021.08.18. https://www.youtube.com/watch?v=RJLA2_Ho7X0
[7] The New York Times (1974): C.I.A. Is Linked to Strikes In Chile That Beset Allende. Washington. Online elérés: https://www.nytimes.com/1974/09/20/archives/cia-is-linked-to-strikes-in-chile-that-beset-allende-intelligence.html
[8] Lavreckij, Iosif Romualdovic (1974): Sal’vador Al’ende. Moskva: Molodaa Gvardia.
[9] How the U.S. Destroyed More than Just Socialism in Chile | Project Cybersyn. YouTube: overzealots. 2024.12.07.https://www.youtube.com/watch?v=cLcPlR_fuGQ
[10] Project Cybersyn & The CIA Coup in Chile (Full Documentary by Plastic Pills). YouTube: Plastic Pills. 2021.08.18.https://www.youtube.com/watch?v=RJLA2_Ho7X0
