1933. február 27-én, este kilenc órakor Marinus van der Lubbe, egy 24 éves holland kommunista betörte a Reichstag (a német parlament) ablakát, bemászott, majd 16 perc leforgása alatt felgyújtotta az épületet.
Marinus egy nehéz sorsú, de elkötelezett munkás volt, aki ezen tettével a január 30-án kancellárrá kinevezett Adolf Hitler fémjelezte nemzeti szocializmus ellen akart tiltakozni, továbbá erőt akart önteni a német munkásságba egy fegyveres felkeléshez, a forradalomhoz.
Hitler kapva kapott az alkalmon, a tűz másnapján megszületett a nép- és állam védelmére való elnöki rendelet (Verordnung des Reichspräsidenten zum Schutz von Volk und Staat), amely felszámolta a polgári szabadságjogokat, és teret adott a rendszer ellenzékének gátlástalan felőrlésének. Nem sokkal később, a német nagytőke és az úgynevezett „polgári pártok”, illetve a náci rohamosztag, a Sturmabteilung hathatós támogatásával a náci párt a Reichstagban március 23-án elfogadtatta a nép és a birodalom bajára való megoldás törvényét (Gesetz zur Behebung der Not von Volk und Reich).
Ez a törvénymódosítás felhatalmazta a mindenkori kancellárt az alkotmányellenes cselekedetekre, tulajdonképpen diktátori hatalmat biztosított számára, megnyitva az utat a történelemkönyvekből ismert náci totalitarizmusnak.
A korabeli baloldalt már ezelőtt is iszonyúan szorongatták, a Reichstag felgyújtása azonban még súlyosabb helyzetet teremtett. A rendőrség az SA-val karöltve zaklatta, zárta koncentrációs táborokba, illetve gyilkolta meg a baloldali ellenzék képviselőit, aktivistáit. Az indoklás ugyanaz volt. Marinus tettét kivetítették a szociáldemokratákra és a kommunistákra, egy összbaloldali puccstervet vízionálva. Ennek a képzeletbeli puccsnak a Reichstag felgyújtása lett volna az első lépése.
Feltehető hát a kérdés. Hibás volt Marinus van der Lubbe a náci Németország kialakulásáért? Adolf Hitler és tettestársai vagy Marinus van der Lubbe a felelős a német alkotmányt felülbíráló politikai döntésekért, a weimari köztársaság felszámolásáért? Kérdőre vonható-e a külföldről érkezett, a német baloldali közegtől független Marinus van der Lubbe a kibontakozó totalitarizmusért?
A történészek munkájának köszönhetően mostanra tudjuk, hogy a nácik már február 20-án (egy héttel a tűz előtt) készültek az állam nácisítására, a közben zajló, március 5-én véget érő választási kampány már így is durván antidemokratikus keretek között zajlott (a német nagytőke döntötte a pénzt az NSDAP kampányába, az SA verte a nem náci állampolgárokat). Marinus tettével vagy anélkül,végrehajtották volna tervüket. Ha ő nincs, másra mutogattak volna, vagy fabrikálnak egy ügyet – egyébként néhány történész Marinus ügyét is fabrikációnak tartja.
Szerintem hihető, hogy Marinus gyújtotta fel a Reichstagot. Azt is elhiszem, hogy cselekvésre akarta buzdítani a német munkásokat a szükség órájában. Azonban nem járt sikerrel, a németek nem keltek fel. De ez nem jelenti azt, hogy ő okozta a náci átalakulást.
Nem terheli felelősség a holland kommunistát a náci bűnökért. Nem ő szavazta meg a felhatalmazó törvényt, nem ő zárta koncentrációs táborokba az ellenzéket, nem ő robbantotta ki a második világháborút és hajtott végre Európaszerte ipari méreteket öltő népírtást. Nem. Ő egy apropó volt, akinek az ügyét felhasználták egy amúgy is végrehajtandó tervhez.
2023. február 9-én és 10-én a hatóságok által csak Antifa Ostnak vagy Hammerbandénak nevezett militáns antifasiszta csoport tagjai a Becsület Napja névre hallgató, nemzetközi náciparádé alkalmával érkeztek Budapestre, neonáci aktivistákat verni. Mielőtt az események taglalásába kezdenék, szeretném leszögezni, hogy egyik szervezet sem létezik. Nincs olyan, hogy “Antifa Kelet” vagy “Kalapácsos Banda”. Ezeket a kifejezéseket a hatóságok találták ki, de ilyen a valóságban nincs.
Az első áldozat Lipták Tamás volt, a Légió Hungária nevű neofasiszta szervezet egyik alapítója, a Mi Hazánk Mozgalomhoz közeli, Magyar Jelen újságírója. Őrá gázsprayt fújtak a Nyugati pályaudvaron, aminek a nagyja saját elmondása szerint mellé ment. Ezt a Fővám téren 3 lengyel szélsőjobboldali figura megverése követte, akik a Nemzeti Mozgalom névre hallgató, ultranacionalista, tradicionalista és neofasiszta párt tagjai odahaza Lengyelországban.
10-én folytatódott a politikai erőszak. Gazdagréten megverték Tóth Lászlót, akinek elmondása szerint fontosak a magyar értékek és tradíciók, de nem ment sem a Kitörés túrára, sem koncertekre, sem felvonulásra. Az nem tisztázott, hogy korábban vett-e részt ilyesmiken, csupán annyi biztos, hogy tudott róluk, szeretett terepmintás nadrágban és bakancsban járni, illetve egy íjászkör tagja.
Ezután a Bank utcában elverték Dudog Lászlót és barátnőjét, akik épp egy koncertről távoztak. Dudog egyébként a Divízió 88 (a 88 jelentése a náci kódnyelvben ‘Heil Hitler’, az angol ábécé nyolcadik betűje nyomán) névre hallgató náci zenekar énekese, a támadás időpontjában egy Totenkopfos sapka volt rajta (a Waffen-SS Totenkopf hadosztálya a koncentrációs táborok őreiből összeállított elit, páncélos alakulat volt). Érdemes belehallgatni a művészúr alkotásaiba. Mindenki gondol róla, amit gondol.
Az utolsó áldozat pedig ugyanezen éjjelen egy német neonáci pár volt.
A támadások 30 másodperc leforgása alatt zajlottak le, ugyanazon séma alapján. Egy őrszem, egy vezénylő, a többiek pedig viperával verték az áldozatot, majd a végén gázsprayvel lefújták. Ezt csak Lipták úszta meg, neki pusztán a gázsprayből jutott.
A magyar sajtónak és a rendőrségnek volt pofája azt terjeszeni, hogy a támadók találomra vertek össze járókelőket, bármiféle indoklás nélkül. Boszorkányüldözés indult Magyarországon bárminemű antifasizmussal szemben, irgalmatlanul rászálltak példának okáért a Szikra Mozgalomra.
Az egyik tag laptopját lefoglalták, majd amikor visszaadták, terjesztői mennyiségű gyermekpornográf anyagot tartalmazott – ami állítólag a lefoglaláskor még nem volt rajta. Ez alapján fabrikáltak egy pedofil ügyet a Szikrának, amit a vádlott nem bírt lelkileg, és öngyilkos lett.
Nemzetközi hajtóvadászat indult az elkövetőkkel szemben. Megjegyezném, hogy ugyanígy 2023. február 10-én a Betyársereg aktivistái megvertek 5 fiatalt, akik a Becsület Nap elleni tüntetésről távoztak. Ez sem a magyar sajtót, sem a rendőrséget nem érdekelte. Úgy tűnik, hogy a politikai erőszak Magyarországon csak akkor bűn, ha nácik az áldozatok.
A nyomozás során több aktivistát lekapcsoltak, egyikük, Tobias Edelhoff vádalkut kötött a német hatóságokkal. Elárulta bajtársait egy csökkentett ítélet fejében. Felröppentek pletykák, hogy a 15 fős társaság néhány tagja a rodzsavai kurdoktól kaphatott kiképzést, de erre nincs tényleges bizonyíték. Az Edelhoff által felsorolt csoport tagjai korábban is vettek már részt hasonló akciókban, amelyekben más nácikra támadtak.
Erre az esetre hivatkozva és Trumpot szolgai módon követve tiltotta be Orbán Viktor az antifasiszta aktivizmust 2025 őszén. Az azóta elítélt Maja Trux ügye ekkor még folyamatban volt.
Sok kritikával illeti a magyar baloldali közeg a nemzetközi elvtársakat, akik idejöttek nácikat verni. Sokan azt vetik fel nekik, hogy mit kerestek ebben az országban, miért akarták külföldről kezelni a magyar fasizálódást? Sokan vélik úgy, hogy erőszakos fellépésük nem vette figyelembe a magyar kontextust, többet ártottak, mint használtak. Ezen kritikák kísértetiesen emlékeztetnek a cikk elején tárgyalt Marinus van der Lubbe esetére.
A magyar baloldal nyomoráért sokan a külföldi elvtársakat okolják, akik megtették azt, amit eddig még egyetlen magyarnak sem volt mersze a második világháború óta: fasisztákat verni Magyarországon. A magyar kormány nem ezért lépett fel a baloldallal szemben, azelőtt is fojtogatta azt. Ez csak egy apropó volt a korábbi ártó szándékaik mellé. Nem Maja Trux, Illaria Salis, vagy éppen az akciót állítólagosan vezető Johann Guntermann és Lina Engel páros, vagy a többi résztvevő tehet arról, hogy a magyar kormány 2025 őszén (2 évvel az események után) boka-csattogtatva besorolt Trump mögé, akinek egyetlen valódi ellenzéke a baloldali underground. Őket az antifasizmus terrorizmussá nyilvánításán keresztül igyekszik ellehetetleníteni, hogy nyugodtan folytathassa a koncentrációs táborok üzemeltetését, és akadálytalanul háborúzhasson szerte a világban.
A rendőrség az antifa-rendelet óta zaklat és megfigyel antifasiszta aktivistákat, ellehetetleníti a nyílt és legális demonstrációikat, erősítve a társadalom fasizmussal szembeni mérhetetlen türelmét, befogadókészségét.
Ennek fényében különösen destruktív, a nemzetközi szolidaritás tekintetében, a magyar baloldalon belüli negativitás Majáék felé. Őket okolják az előző kormány autoriter tendenciáiért, a fasizmus erősödéséért, a baloldal nyomoráért. Mintha nem mi, magyarok, lennénk ezért felelősek! Mintha nem mi lennénk képtelenek megszervezni magunkat! Ez egy hárítás, és abból is a sunyibb fajta. Megköpködjük a magánzárkában sínylődő Maját, akibe több bátorság szorult, mint az egész magyar baloldalba, együttvéve!
Ékes példája ezen hozzáállásnak Jámbor András szégyenteljes Facebook-bejegyzése, amiben a 2025-ös Pride apropóján határolódott el a Budapest-Komplex néven elhíresült eseménysorozat egyik tagjától, a börtöntől európai parlamenti képviselőségen keresztül megmentett Ilaria Salistól. Felszólította, hogy ne jöjjön el szolidaritásból a betiltott Pride-ra, mert mi, magyarok, nem látjuk itt szívesen.
Tisztelt olvasók, gyávák vagyunk. Gyávák és számítók. Politikai ravaszkodásból több ember egyszerűen a busz elé vetné Majáékat, elhatárolódna a nácikkal szembeni fellépésüktől. Személyes véleményem szerint az erőszakos fellépésnek nem volt itt az ideje, az antifasiszta aktivizmusnak pedig egy kizárólag defenzív, lehetőség szerint deeszkalációt célzó dolognak kellene lennie, nem értek egyet a taktikájukkal. De nem siratom Dudog Lászlót, aki a zsidók kiirtásáról énekel, nem morzsolok könnyeket Lipták Tamásért sem, aki a magyar fasizmus egyik éllovasa. Ezek az emberek megérdemelték, amit kaptak – Tóth László esete tisztázatlan, ő lehetséges, hogy valóban nem volt szélsőjobboldali, hiába utalt minden jel erre –, de nem így kellett volna megtörténnie.
Az antifasizmus a társadalmi önvédelemről szól, nem a társadalomellenes közösségek elleni erőszakról. A nácik megvernek embereket, megfélemlítik a kisebbségi közösségeket, idealizálják az erőszakot. Ezzel szemben fel kell lépni, lehetőleg szóban, ha tettben is, akkor pedig defenzíven. Majáék nem ezt tették, magukhoz ragadták a kezdeményezést. Megértem indulataikat, nem értek egyet a kivitelezéssel. De nem vagyok hajlandó elítélni őket. Ők a bajtársaink, akik nekünk jöttek segíteni – igaz, senki nem kérte őket erre.
Csak egy dolgot tennék hozzá az eddigiekhez. A tisztelt olvasók hallgassák meg az itt linkelt Divízió 88 Halálgyár című dalát. Aztán képzeljék el, ahogy Maja és társai megverik az énekest. Utána akarják elítélni a tetteseket, a külföldről érkező aktivistákat!
A globális gazdasági elit épp a harmadik világháborút készíti elő, amelynek örvén uralma alá hajthatja a teljes világot. Mi meg azon rugózunk, hogy néhány nemzetközi elvtárs megvert párat a tőke segédcsapatának számító fasiszta militánsok közül? Szedjük már össze magunkat, elvtársak! Beszélgessünk egymással, szerveződjünk közösségekbe és szervezetekbe, hozzuk létre a magunk antifasizmusát!
Szolidáris üdvözletem a Budapest-Komplex vádlottjainak.
Trotzer Vilmos
