Marxista körökben bizonyára bejáratott fogalmak az állandó és változó tőke, ugyanakkor az össztársadalom megértése és tudása ezzel kapcsolatban meglehetősen csekély, holott a kettő együttes, rendszerben való értelmezése igen komoly magyarázó erővel bír világrendszerünk megértéséhez. Az alábbiakban megkísérlem legjobb tudásomhoz mérten összefoglalni a koncepciót, majd a kortárs viszonyokra alkalmazni.
Az állandó tőke a termelés eszközeit jelenti, mint a földterületet, a létesítményeket, a munkaeszközöket stb. A változó tőke pedig a munkaerő-állományra utal, azokra az emberekre, akik az állandó tőke eszköztárából többletértéket termelnek a tőkésosztálynak. Többletérték alatt azt a vállalatnak befolyt összeget értjük, ami túlmutat a működési költségeken. A technológia fejlődésével a termelési folyamat egyre nagyobb részét tölti ki az állandó tőke, míg a változó tőke aránya fokozatosan csökken – még akkor is, ha a népesség növekszik. A felhasználatlan munkaerőt jelentő emberek nem szűnnek meg létezni, hanem a munka úgynevezett tartalékseregének részét képezik, aminek a puszta léte lenntartja a béreket, illetve fenntartja a lehetőséget a tőkének a mindenkori bővülésre, az elérhető és olcsó munkaerő biztosításával.
Mára az állandó tőke állománya felfoghatatlan mértékben szorítja ki a változó tőkét, ami annyit jelent, hogy jelentős társadalmi csoportok esnek ki a munkaerőből. Egészen egyszerűen olyan szinten van a technológia, hogy amihez 100 éve még 10 000 embert alkalmaztak, mostanra elég 200-300 munkás is – ez nagyon könnyen tetten érhető az euroatlanti világ nehéziparában. Ennek következtében ezek a csoportok vagy segélyből, vagy a fekete gazdaságból kényszerülnek fenntartani magukat.
A szociáldemokraták rendszerkomform dőreségeivel ellentétben ez nem egy egyszerű gazdasági probléma, amit a szociális állam intézményrendszere képes megoldani: ez a kapitalista rendszer beépített sajátossága. Emberközelibbé téve a szituációt, vizsgáljuk meg a Központi Statisztikai Hivatal erre vonatkozó adatait!
Magyarország teljes lakossága 9 488 428 fő. Ebből 14 év alatti 1 351 548 ember, 64 év (nyugdíjkorhatár) fölötti 1 998 125 állampolgár. Ezt a 3 349 673 magyart a közgazdaságtan nem veszi a munkaerő-állomány részének, mivel már nem a XIX. századi vadkapitalizmus világát éljük – legalábbis itt, Európa ezen részén. Marad 6 138 755 aktív korú egysége a változó tőkének Magyarország területén. Ezek közül 4 654 000 foglalkoztatott. A munkanélküliségi ráta számításánál – módfelett elegánsan – csak azokkal kalkulálnak, akik nincsenek foglalkoztatva és munkát keresnek. Nekünk azonban nem kell szépítenünk a helyzetet. Kijelenthetjük, 1 484 755 ember a 9 488 428 fős Magyarországon munkanélküli, ez a munkaképes népesség 24,2%-a, az össznépesség 15,65%-a, azaz majd minden hetedik ember. Kommunista terminológiával élve, ők itthon a munka tartalékserege.
Ezek a számok sokkal nagyobbak a harmadik világban, ahol milliók, akár tízmilliók élnek a mesterséges szegénység és szűkösség poklában, ami csak és kizárólag a kapitalizmus fékezhetetlen növekedési vágyát szolgálja.
A tőkés rendszer újabb innovációs időszakba lépett, amelynek hatására még kisebbre fog csökkeni a változó tőke felhasználtsága, még több ember válik teljesen kiszolgáltatottá. Ráadásul már fejlődnek a tömegek még hatékonyabb kontrollálására, oszlatására alkalmas eszközök, amikkel megvalósulhat az anarcho-kapitalista disztópia. Ennek két laboratóriuma Argentína és Gáza. Gázában az ellenállás megfojtásának új eszközeit, a tömegek technológiával való visszaszorítását, elnyomását fejlesztik. Argentínában pedig a világra váró, tisztán hiperkapitalista gazdasági modellt, ami már nem is tetteti az emberarcúságot, hidegvérrel számol le a szegény emberekkel, és löveti szét, akik síkra szállnak értük.
A minél hatékonyabb nyersanyag-kitermelés érdekében a tőke népírtásokat finanszíroz Szudánban, Kongóban, Etiópiában és Mianmarban, piacfundamentalista politikusok felemelésével lebontja a munkásmozgalom évszázados vívmányait, ahol csak éri. A liberális demokrácia korrupt politikai osztálya szolgai odaadással asszisztál a nemzetközi tőkésosztály szegényekkel szembeni brutális offenzívájában, szégyentelenül bontja szét a szociális és jóléti államok intézményrendszereit.
Ezek ellen a tünetek ellen kelnek fel az emberek egyre-másra világszerte. Indiában fél éve tüntetnek a rendszerbe belefásult fiatalok, Brazíliában nyílt választási csalás zajlik a tőkeszolga Flávió Bolsonaro javára, amely ellen szintén mobilizál az ifjúság. A kapitalista rendszer különféle tünetei, mint a lakhatás kiárusítása, a közszféra kibelezése, a militarizmus, az imperializmus egyaránt utcára szólítják Európa népeit.
Magyarországon évtizedek óta csupán fülsüketítő hallgatás hallható. Elvtársak! Mindenki, bárki, akárki, aki tudja, mi történik körülötte! Itt az idő! A társadalmi, politikai és gazdasági elnyomás súlyossága újfent kitermelt egy 1999-hez hasonlatos hangulatot, itt az ideje, hogy Magyarország is csatlakozzon a nemzetközi küzdelembe! Itt az ideje, hogy nyíltan vágjuk a széles publikum arcába a kapitalizmus valóságát, csatlakozzunk a nemzetközi küzdelemhez!
Közeleg november 20-a, a nemzetközi diáksztrájk, amikor egész Európa fiatalsága együttesen mond nemet a tőkés világrendszerre.
