Van egy arc, ami – ha addig nem is –, az elmúlt egy év alatt beette magát az internetbe. Ez az arc nem másé, mint Charlie Kirk-é: a podkeszter, Turning Point USA alapító tag és hivatásos vitázó (“master debater”), akit 2025 szeptember 10.-én gyilkoltak meg a Utah Valley Univerity-n tartott eseménye közben.
Ha nem tudnád kiről van szó, Charlie 2012-ben, miután otthagyta az egyetemet, megalapította a ’Turning Point USA’ nevű konzervatív diákmozgalmat és t-ink tank-et. Ennek a szervezetnek a színeiben járta az amerikai konzervatívok által rettegett, állítólag radikális marxistákkal teli, állami egyetemeket az Egyesült Államokban, ahol nyílt vitákra invitálta a hallgatókat. Ennek célja általában az volt, hogy valamilyen gotcha használatával butábbnak állítsa be a másik felet, majd ebből videós tartalmat készítsen, elmélyítve az eddigi sztereotípiát az egyetemre járó liberálisokkal és baloldaliakkal szemben. Azt persze mondanunk sem kell, hogy már az alaphelyzet sem volt fair, hiszen egy első-; vagy másodéves egyetemistának nem feltétlen van olyan vitához való készsége, mint valakinek, aki ezt megélhetésként űzi. Innen kapta a master debater cinikus gúnynevét.
Egy éve, azon a végzetes napon is egy ilyen vitaeseményt tartottak, amely közben Charlie-t nyakon lőtték, és nem sokkal később belehalt a sérülésébe. Mindez teljesen megbolondította az internetet, politikusok, közéleti szereplők azonnal elítélték az erőszakot és kedvenc pillanataikat osztották meg az eltávozott politikai sztárral. Trump és a TPUSA azt hirdette, hogy egymillió Charlie Kirk-öt kreáltak a merénylettel. Az internet köznépe ezt egy kicsit máshogy értelmezte, és máshogy reagált. Charlie eddig is jó pár meme alanya volt, de ami ezután következett, az mindennél nagyobb jelenséggé nőtte ki magát.
A kirkification (vagyis Kirk-ifikálás) jelensége annyira kinőtte magát, hogy a generatív AI modellek működésébe is beleszól, mivel annyi kép van az ő arcképével összemosva. Ez ugyancsak egy cinikus tiltakozás lenne, a megölt kontent kreátor e-mártírrá avatása ellen?
Az internetes mém-közösségnek Kirk előtt is szokása volt az elhunyt hírességekről félig humorosan vagy a kegyelet tiszteletének határán megemlékezni. Az egyik példa erre, amikor az elhunyt fél arcát XXXtentacion, amerikai hiphop-előadó arca mellé helyezik, minden komment nélkül, ezzel „közölve” a halálhírt. Kicsit méltóbb, amikor egy nagy kollázshoz adják hozzá a halottat. Ezek mellett a konkrét jelenség sem új, hiszen 2020 óta jó pár helyzetben és szerepben láthattuk viszont George Floyd, a sorozatos, rasszista amerikai rendőri túlkapások áldozatának arcképét.
Valóban vonható párhuzam a két gyilkosságra adott válasz közt, hiszen mindkettő az edgy humorba próbálja fojtani a politikai frusztrációit: az amerikai jobboldal azt, hogy egy fekete mártír lett George Floyd, aki így folyamatosan kísérti rasszista énjük bűntudatát. Hasonlóan Charlie Kirk halálának mémelése annak a frusztrációnak az eredménye, hogy a MAGA mozgalom és a tágabb amerikai jobboldal narratívájának egy hatalmas lendületet adott a gyilkosság, míg a baloldal és liberálisok erőszakosságáról terjesztett meglátásuk igencsak torz.
Az internet konkrét politikai frusztrációk nélkül is gyárt hasonlóan bizarr és tapintatlan tartalmakat és ez a két eset inkább csak kimagasló, mintsem különleges. Legyen szó sorozatgyilkosok, kamerán öngyilkosságot elkövetők, vagy bármilyen kegyetlenséghez és ismert halálesethez köthető arcok vagy helyszínek váratlan újraosztásáról, vagy éppen ezeknek a jelenlegi legnépszerűbb mémekkel való összeboronálásáról, nem nehéz ilyenekbe botlani.
Sokszor kiemelik, hogy az internet elterjedésével sokkal könnyebben tudnak marginális érdeklődésű és ideológiájú embernek kötődni egymáshoz. Ez ebben az esetben is igaz, hiszen a hasonló humorú embereket nagyon hamar összerántja az algoritmus, viszont ha arra keressük a választ, hogy miért is lett ennyire bizarr az internetes mém-kultúra,más tényezők is közrejátszanak. Az interneten apró profilképek és fiktív felhasználónevek által reprezentált felhasználókkal kommunikálunk, akik a világban bárhol lehetnek és ez a körülmény igencsak hozzájárul ahhoz a környezethez, ami kialakul a komment szekciókban, fórumokon vagy csetszobákban: a szociális normák jórésze eltűnik és a felület pusztán az okozott érzelmekre való visszacsatolásra, valamint egyfajta visszacsatolásra való vadászatra lesz eszköz. Ennek fényében a minél szélsőségesebb humor, a minél hamarabbi és minél brutálisabb válasz egy olyan hírre, mint a Kirk-gyilkosság hasonlatos ahhoz, amikor a kiskamasz fiúk egymásra kontrázva próbálnak minél trágárabban beszélni: aki a legkacifántosabban tud káromkodni, az lesz aki a legtöbb tiszteletet nyeri el a csoporttól.
Messzemenő következményeket jelent a társadalmunk számára, hogy működik egy olyan rendszer, ami az extrém visszacsatolásokat, az empátia teljes és nyers hiányát jutalmazza a legjobban. A platformok ilyen felhasználói mind, hangosan szitkokat üvöltő tinifiúkká váltak és ez beette magát minden olyan témába az interneten, ahol bármilyen átfedés is van ezzel a csoporttal. Ennek egy kevésbé marginális példája, ahogyan bizonyos nagyvállalatok használják az úgynevezett brainrot-ot a reklámjaikban.
Viszont mielőtt az internethez érkeztünk volna is megvoltak már a társadalmi alapjai annak az egymás felé tanúsított közömbösségnek ami lehetővé tette ezt a jelenséget. A kései-kapitalizmus ugyanis felszámolta a klasszikus értelemben vett közösségeket, így nem vált idegenné az ötlet, hogy inkább egy vadidegennel beszélgessen valaki több ezer kilométeres távolságból, mondjuk a kerékpározásról, ahelyett, hogy a szomszédaival, egy utcabeliekkel töltene időt. Emellett a fogyasztás ösztönzése miatt létrehozta a hiperindividualizmust: azért kell fogyasztani, mert megérdemled, te vagy az egyetlen ember akivel minden perced együtt töltöd, meg kell jutalmaznod magad ezzel vagy azzal a termékekkel. Hiszen, félreértés ne essék, ez a hiperindividualizmus nem a valós önbecsülést, hanem a fogyasztásban alakot öltő önjutalmazást pártolja.
Az internetre visszatérve, a jelenség további romlását várhatjuk. A generatív AI megjelenésével sokkal egyszerűbbé vált a híreket követő obszcén képek generálása, és a kirk-ifikáció az ami ezt a legjobban szemléltetni tudja, hiszen ezek a képek is, szinte mind, AI segítségével jöttek létre. Ezen felül, pedig egyre nagyobb internetes forgalmat tesznek ki a bot-ok, vagyis a nem emberi felhasználók, sőt, nemrégiben át is lépte az emberi felhasználók által generált forgalmat a bot forgalom. Ezeket a platformok életben tartására, nézettség növelésére vagy a közvélemény széleskörű befolyásolására egyaránt lehet használni.
Ami pedig Charlie-t illeti, bár voltak igazán meredek kijelentései, azt talán még ő sem érdemelte ki, hogy ő legyen az első AI-pokolba zárt ember. Arca, és vele földi emléke tízmilliók számára a hírekben forgó celebritások testén, híres internetes videókra deepfake-elve vagy simán csak mint üzenet vagy posztra adott reakció jelenik meg folyamatosan a mindennapokban. Bármennyire is észrevehetően nagy ez a jelenség, azt mégsem szabad elfelejtenünk, hogy bármennyire is lehet ízléstelennek nevezni ezt, az amerikai jobboldal (de egyébként a globális is, például a Clark Ádám téri aluljáróban is található egy róla emlékező falfirka) egyfajta protestáns szentként kezeli azt az embert, aki valójában semmi különlegeset nem tudott, csak inkonzisztens világnézetű amerikai egyetemi gólyákról készített videókból szerzett nézettséget. Meggyilkolását pedig úgy kezelik, mintha negálna minden rosszat amit vagy ő mondott, vagy az ő általa támogatott személyek és mozgalmak tettek.
Charlie Kirk egy évvel a halála után az amerikai közélet egyik legmeghatározóbb személyisége és a világ egyik legismertebb és legtöbbször megosztottabb arca lett, míg felesége és volt kormányzati barátai a halálát használva vívnak keresztesharcot az ’empátia bűnével’ szemben és egyre nyíltabban gyakorolják azt, ami az Egyesült Államok mindenkori politikája volt: a legkorszerűbb erőszak a tőke parancsnoksága alá állítva.
