Az Újbal Társaság hivatalos meghívást kapott Fidel Castro születésének 100. évfordulójából tartott diplomáciai ünnepségre. Az augusztus 3-án rendezett eseményen részt vett a kínai, venezuelai és (természetesen) a kubai nagykövetek. Az ünnepséget Droppa György a Szervezők a Baloldalért (SZAB) tagja, ezekkel a szavakkal nyitotta:
„Az elmúlt időszakban két jelenség rajzolódott ki előttem. Az egyik a változás. A másik − ezzel szemben − a frontok bemerevedése. A változás ott látszik, ahol a szakmai közösségek felismerik, hogy a régi minták már nem működnek. Ahol a terepen dolgozó kollégák új megoldásokat keresnek, ahol a kutatók nem félnek átlépni a hagyományos kereteket, és ahol a döntéshozók végre meghallják a gyakorlati tapasztalatok hangját. Ezek a mozgások nem látványosak, nem harsányak, de mélyek, és hosszú távon meghatározóak.
Ugyanakkor ott vannak a bemerevedett frontok is. Azok a területek, ahol a viták már nem a tartalomról szólnak, hanem a pozíciókról. Ahol a régi reflexek erősebbek, mint a valóság; ahol az emberi, személyes egoizmus válik meghatározóvá; ahol a szakmai érvek helyét átveszi a megszokás és a félelem. Ezek a frontok nemcsak lassítják a fejlődést, hanem el is fedik a valós problémákat.
A mai konferencia éppen ezért fontos. Mert itt nem a pozíciók számítanak, hanem a tapasztalat. Itt nem a reflexek számítanak, hanem a bizonyítékok. Nem a megszokás, hanem a közös gondolkodás Ezért arra szeretném kérni Önöket, hogy, erőt merítve Fidel Castro szelleméből, a mai napon próbáljunk meg úgy érvelni, hogy gondolataink elősegítsék a konfliktus békés megoldását. Ehhez valódi nyitottság kell, az egymásra építkezés tudománya – és annak felismerése, hol kell először lebontani valamit ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni.
Ha ezt a kettős látást − a változás és a bemerevedés felismerését − sikerül közösen működtetnünk, akkor a mai nap nemcsak diplomáciai konferencia lesz, hanem egy lépés afelé, hogy szakmánk és gondolataink valóban képesek legyenek megújulni.”
A második beszédet Teresita de Jesús Sotolongo, Kuba magyarországi nagykövete mondta. Beszéde kitért a fiatal Fidel életére, ’72-es magyarországi látogatására és arra, hogy most milyen új nehézségek állnak előttünk, hogy az USA ismét beindította birodalmi gépezetét:
„Tisztelt Nagykövetek és a Budapesti Diplomáciai Testület tagjai! Kedves Barátaim!
Augusztus 13-án Biránban, Holguín tartományban, Kubában született, spanyol bevándorlók gyermekeként Fidel Alejandro. Kuba keleti részén született, a legyőzhetetlen őslakosok és mambisok földjén, akik egyenlőtlen körülmények között harcoltak a betolakodók ellen, de közös cél egyesítette őket: a szabadság és a függetlenség iránti vágy, az életük árán is.
A nyughatatlan, kitartó, bátor, sportos fiú, aki szerette a történelmet, és aki a sportot a jellemformálás eszközének tekintette, összetett történelmi környezetben nőtt fel, amely tele volt igazságtalansággal és az egymást követő, korrupt kormányok által elkövetett visszaélésekkel, miközben az országot és annak gazdaságát az erőteljes északi szomszéd irányította.
Ahhoz, hogy megértsük Fidel gondolkodását, fontos megismernünk életét, valamint azt, hogyan értelmezte és hogyan fogta fel a nép szabadságáért és függetlenségéért vívott hősi küzdelmeinek és áldozatainak jelentőségét. Egy nemzet, amelyet a küzdelem kovácsolt össze. Olthatatlan tudásvágya vezette el őt ahhoz, hogy megismerje a mambí hadsereg küzdelmes történetét, amelynek harcosai – az éhség, a szomjúság és jelentős katonai hátrány ellenére – legyőzte a spanyol hadsereget csupán machetével és szinte mezítelenül harcolva. A győzelem karnyújtásnyira volt, amikor bevonultak Santiago de Cubába, csakhogy az Egyesült Államok közbelépett, és megakadályozta Kuba tényleges függetlenségének kivívását.
Tanulmányozta a klasszikus irodalmat, a világtörténelmet, valamint a világ társadalmi küzdelmeinek és igazságossági törekvéseinek folyamatait, továbbá a kubai progresszív és függetlenségpárti értelmiségiek – különösen a nemzeti hős, José Martí – írásait. Végül arra a meggyőződésre jutott, hogy az Egyesült Államok érdekeit kiszolgáló bábkormányok uralmának csak a fegyveres harc vethet véget.
A fiatal Fidel a havannai utcákon zajló diákmozgalmaktól eljutott odáig, hogy hősies fiatalokból álló csoportot megszervezzen, amely 1953. július 26-án, José Martí születésének századik évfordulóján megtámadta a Moncada és a Carlos Manuel de Céspedes laktanyákat. A Moncada laktanya elleni támadás miatti perben − amely száműzetésre ítélte− a fiatal Fidel „A történelem fel fog menteni” című védőbeszédében hivatkozott nemzeti hősünk, José Martí példájára.
Kitartása, meggyőződése és a győzelem iránti elkötelezettsége arra ösztönözte, hogy 1956. december 2-án megszervezze a Granma jacht partraszállását, harcoljon a Sierra-hegységben, és 1959. január 1-jén kivívja a forradalom győzelmét.
Kuba egyre jelentősebb szereplővé vált a nemzetközi politikai színtéren, vezető szerepet vállalva olyan szervezetekben, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Nem Szövetséges Országok Mozgalma stb.
Az 1972 júniusi magyarországi látogatás mély benyomást tett Fidelre. Tudom, hogy a teremben vannak olyanok, akik átélték ezt az élményt. Látogatása keretében Fidel számos intézményt látogatott meg, különös figyelmet fordított a gazdasági és társadalmi jellegűekre, amelyekkel a két ország szorosan együttműködhetett. Számos kubai szakember Magyarországon, illetve magyar szakember Kubában szakmai képzésen vett részt. Ezek a történelmi kötelékek ma is fennállnak, és kapcsolataink alapját képezik.
Ahogy Fidel hirdette, a szolidaritás és a nemzetközi együttműködés mindig a kubai forradalom külpolitikájának szerves részét képezte. A kubai nemzetközi segítség Afrikában meghatározó módon hozzájárult több ország függetlenedéséhez, a faji megkülönböztetés rendszerének felszámolásához és Nelson Mandela kiszabadításához.
Kuba számos országban ugyanezt a szolidaritást tanúsította orvosai, tanárai, sportedzői és más szakemberei révén. Ma ezt a szolidaritást − amely a kubai orvosi, sport- és oktatási brigádok munkájában nyilvánul meg − aláássa az Egyesült Államok rezsimjének nyomása. A fogadó országokat brutálisan fenyegetik és szankcionálják azért, hogy mondjanak le a kubai együttműködésről, még akkor is, ha ez a Kubától kapott orvosi és szociális szolgáltatások minőségének romlásával jár.
Megragadom az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet arra a bonyolult helyzetre, amelyben a Trump-kormányzat bevezettette jogellenes és népirtó blokádját, amivel a maximális nyomásgyakorlásra irányuló politika következményében találjuk magunkat.
Az Egyesült Államok által 66 éve fenntartott blokád és terroristatámadások után az Egyesült Államok elnöke idén január 29-én aláírta azt a végrehajtási rendeletet, amely országunk számára teljes üzemanyagblokádot rendelt el. Azóta – egy, márciusban Oroszországból érkezett szállítmány kivételével – Kuba nem kapta meg azt az üzemanyagot, amelyre népünknek szüksége van a normális élethez. Ez minden gazdasági ágazatot érint: az egészségügyi szolgáltatásokat, a közlekedést, az ivóvízellátást, valamint a gyógyszer- és élelmiszer-termelést.
A második, május 1-jei végrehajtási rendelet – alig néhány hónappal ezelőtt – a blokád határon túli hatását soha nem látott mértékűre növelte azzal, hogy a Kubában különböző ágazatokban – különösen az idegenforgalmi szektorban – befektetésekkel rendelkező külföldi vállalatokat szigorú gazdasági szankciókkal arra kényszerítette, hogy feladják üzleti tevékenységüket. Az üzemanyag-embargó már eddig is a minimumra csökkentette a nemzetközi légi összeköttetéseket, ezzel együtt a turistaforgalmat. Ez az új intézkedés szállodák bezárásához vezet, ami negatívan hat az ország gazdaságára.
A többdimenziós médiaháború eltorzítja a kubai valóságot azzal a céllal, hogy igazolja a gazdasági szankciókat és a népirtó intézkedéseket, mint például egy nép üzemanyag-, élelmiszer- és gyógyszerellátásának megvonását. Fasiszta ideológiájú kampányuk arra is irányul, hogy aláássa Kuba nemzetközi tekintélyét és támogatását a világban.
Mint tudják, az Egyesült Államok rezsimje több alkalommal is kijelentette, hogy Kubával kapcsolatban minden lehetőség „terítéken” van, beleértve a katonai inváziót is. Ebben a helyzetben a kubai nép továbbra is az ellenállás, a védekezés és a győzelem mellett dönt.
Ahogy Fidel tanította nekünk: nem adjuk fel függetlenségünket és szuverenitásunkat, valamint mártírjaink és hőseink örökségét tiszteletben tartva életünk árán is megvédjük a hazát.
A kubai nemzet közvetlen veszélyben van!
Éljen a népek közötti barátság!
Éljen a szabad Kuba!
Éljen Fidel!”
De emelett még számos résztvevő mondott beszédet, mint Suniel Sosa Cordero, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség főtitkára, Farkas Péter, a Marx Károly Társaság volt elnöke, aki rövid bemutatóval készült Fidel Castro The World Economic and Social Crises című könyvéről. Szigeti Péter, az Eszmélet társadalomkritikai és kulturális folyóirat szerkesztője egy cikkét küldte a konferenciára. Hanti Vilmos, a MEASZ és FIR elnöke, Katona Maya, az alakuló Magyar−Kubai Társaság alapítója, Fajez al Hamad, palesztin aktivista, Zalka Vera aktivista és Kalmár Szilárd, a Stromfeld Aurél Egyesület vezetője is beszédet mondott a rendezvényen.
Az eseményen mi is felszólaltunk, szellemi vezetőnk, Mile Kristóf következik:
„Kedves Barátaim! Kedves Fiatalok! Kedves Elvtársak!
A fiatalok mindig változást hoznak a politikába, ez örök igazság. Itt Magyarországon is tapasztalhattuk az elmúlt években, mennyit ér, ha egy fiatal tömeg képes összefogni egy nemesebb ügyért, hiszen most nem biztos, hogy itt állhatnék, ha ma is Orbán Viktornak hívnák Magyarország miniszterelnökét.
A fiatalok mindig változást hoznak, sőt meggyőződésem, hogy kötelességünk is új gondolatokat és megoldásokat felfedezni, ezzel felkavarva a mindenkori közélet állóvizét. Marx és Engels 29, illetve 27 éves volt, amikor megjelent a kommunista manifesztó, és egy országáért aggódó fiatal kubai szintén a húszas éveiben járt, amikor megkezdődött a ma már jól ismert támadás a Moncada laktanyával szemben; az a támadás, amit ma a kubai forradalom kezdeteként ismerünk. Ezt a bátor forradalmárt Fidel Castrónak hívták.
Castro sok dologhoz értett. Zseniális orátor volt, aki híresen órákig volt képes beszélni, kiváló államfő, aki az országát amerikai gyarmatból önálló, erős országgá emelte, de ami a legfontosabb, igazi csapatkapitány volt.
Valóban meghallgatta a kubaiak problémáit, és őszinte, hazafias indíttatásból akarta ezeket megoldani, nem politikai célokból. Képes volt olyan erővel és pontossággal mobilizálni, hogy csupán pár év kellett a forradalom után az írástudatlanság radikális visszaszorításához, mivel a diákok, a hallgatók és a kubai kommunisták közösen megszervezték honfitársaik taníttatását. Közösen, a hazájukért.
Úgy gondolom, ennek mentén kell nekünk is teremteni egy új magyar baloldalt. Legyünk mi is olyan erő, amely képes lesz a népek széles tömegét felkarolni, képviselni és megsegíteni, a dolgozók ügyét a győzelemre vezetni.
Nincs abban semmi erény, ha valakinek igaza van, de nem tesz semmit. Itt most munka kell, kemény munka, hogy elmossuk azt a gyalázatot, ami szennyezi a magyar baloldal hírét és nevét.
Az első és legfontosabb a tettvágy, az önzetlenség és a bátorság, ahogy azt Fidel Castro példájából is tanulhatjuk. Én és a társaim akkor is dolgoztunk, amikor magyar rendőrök vertek minket a Karmelitánál 2023-ban, amikor rendeletbe foglalták, hogy terroristák vagyunk. Akkor is csak tovább dolgoztunk, amikor sokan feladták, eltűntek vagy egyszerűen csak „megunták” a magyar baloldalt.
Fidel Castro egyszer úgy fogalmazott, hogy ha újra meg kéne csinálnia a kubai forradalmat, akkor tíz vagy tizenöt emberrel és megingathatatlan hittel tenné, hiszen mindegy mennyire kicsi vagy, ha van hited és kész terved.
Szóval minket nem politikai számítások vagy valamilyen liberális moralizmus hat, hanem ez a megingathatatlan hit. Mi azzal dolgozunk, ami van, és azokkal, akik maradnak. Az a tiszta akarat vezérel minket, hogy végre, végre a magyar dolgozók irányítsák azt az országot, amit etetnek, tanítanak, ápolnak. Megbecsülést, jólétet és ami a legfontosabb, valódi politikai hatalmat érdemel a magyar nép, hiszen, ahogy Kuba példájából is látszik, csakis a dolgozók tudhatják, hogyan kell vezetni az országot.
¡Hasta la victoria siempre! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”
Az esemény fantasztikus volt, a meghívást nagyra értékeli az egész Újbal Társaság. Reméljük, hogy velünk, az új generációval, újra lángra lobbantható ez a régi barátság és szolidarítás a két nép között. És senki ne feledje el a kezekkel Kubától!
Red Shambala
A többi beszéd szövege itt olvasható.
