A DSA, azaz a Democratic Socialists of America, egyike az Amerikai Egyesült Államok kevés, valóban baloldali politikai szerveződésének – hiszen a Demokrata Pártot nehéz lenne baloldalisággal vádolni –, és 2026 eddig az ő évük. Zohran Mamdani DSA-tagként lett New York demokrata polgármestere, most pedig Michigan államban nyert egy DSA által támogatott jelölt a Demokrata előválasztáson, és több kongresszusi és tagállami pozíciót sikerült behúzniuk a napokban.
De mi is az a DSA?
Az amerikai választási rendszer kétpártrendszer: a progresszív identitáspolitikája miatt néha balosnak hazudott, de valójában neoliberális Demokraták; és a vállaltan jobboldali, szegény-, munkás- és bevándorlásellenes, szintén neolib Republikánus párt mérkőzik meg a választásokon. Elméletileg van esélye elindulni harmadik pártoknak is, de statisztikailag elhanyagolható szavazatot kapnak.
Ezért a harmadik utas tömörülések csak akkor rúghatnak labdába, ha valamelyik nagy párt égisze alatt szerepelnek a szavazólapon, azaz ha elindulnak az adott párt előválasztásán (az USA-ban a pártok a választás előtt tartanak egy előválasztást a saját szavazóik között, ahol eldől, kit indítanak majd a választáson). Ha azt megnyerik, akkor az adott párt színeiben indulhatnak a választáson, akkor is, ha az ideológiájuk nem esik egybe teljesen az adott pártéval.
Zohran Mamdani így lett a Demokrata Párt polgármesterjelöltje New York városában, annak ellenére, hogy nem (csak) Demokrata, hanem a DSA tagja. Politikájában is a DSA szellemiségét képviseli (pl. ingyenes tömegközlekedés, ingyenes óvodák, város által működtetett közértek), nem a neolib Demokrata modus operandit.
A DSA tehát egy demokratikus szocializmust hirdető (de inkább szocdem működéssel operáló) harmadik erő, ami a Demokrata Párt szavazóit célozza, és a szamaras párt színeiben indul a választásokon. Eddig hatalmas sikerrel, egyébként.
(Arra, hogy harmadik utas pártok benyomulnak a nagy párt előválasztására, a Republikánus pártban is vannak példák, de a Republikánus párttal kapcsolatban hirtelen csak a mémesült „Too damn high” faszi jut eszembe. De vannak.)
És most minek kell örülni?
Abdul El-Sayed a DSA támogatásával indult a Demokrata Párt michigani előválasztásán. Bár nem tagja a DSA-nek, sőt, egy interjúban piacpártinak nevezi magát, így is sokkal progresszívebb, mint a demokrata politikusok többsége: a Demokrata párt mostanában egyre nagyobb hangsúlyt kapó bal szárnyához tartozik, akiket “progresszíveknek” vagy “balpopulistáknak”, vagy humorosan „Mini-Mamdaniknak” neveznek. El-Sayed végül megnyerte azaz előválasztást, ami egyesek szerint azt jelzi, hogy a demokrata szavazók erre „progresszívebb”, valóban baloldali alternatívára vágynak, egy olyan jelöltre, aki a bérmunkások érdekeit képviseli, és akit nem támogat nagy pénzekkel semmilyen politikai lobbi (AIPAC). Mások viszont ezt kudarcként élik meg, hiszen a közvéleménykutatások 10-15%-os előnyt jósoltak El-Sayednek, ennek ellenére csak alig egy százalékkal előzte meg a nagytőke által támogatott ellenfelét, Haley Stevenst. A konzik pedig már rögtön sharia-marxizmust vízionálnak, cinikusan utalva El-Sayed muszlim származására.
Eközben az államigazgatás alacsonyabb szintjein is tarol a baloldal: Donavan McKinney, a DSA tagja, színesbőrűként jutott be a billegő államként számontartott, Michigan képviselőházába. Valamint William Lawrence, hajdani DSA tag, jelenleg a Dolgozó Családok Pártjának (Working Families Party, a DSA-től még balrább elhelyezkedő, szakszervezetek által támogatott szervezet) színeiben lett képviselőházi jelölt. Chris Gilmer-Hill, szintén DSA tag, pedig az autóiparáról híres/hírhedt, nagyrészt munkásosztálybeliek által lakott Detroitban lett tagállami képviselő.
Miért jó ez nekünk?
Egyértelműen kirajzolódik a tendencia, hogy a baloldali jelöltek immár nem csak az amúgy is kék metropoliszok belvárosának kordbársony zakós értelmiségi szavazóit tudják megszólitani, hanem a munkásosztályt is, akár billegő államokban is. A neolib média ezt úgy tálalja, hogy a szélsőségek elkezdték átvenni a Demokrata Párt eddig stabil establishmentjét – pedig az az álláspont, hogy az embernek joga van élni, lakni, dolgozni és enni, egyáltalán nem szélsőséges gondolat. És azt, ahogy ezt a gondolatot Amerikában megértették a dolgozókkal, és a Demokrata Párt égisze alatt bevitték a nagypolitikába, azt mi, itt a periférián is követendő példaként értelmezhetnénk.
Sok sikert, földindulással felérő győzelmet kivánunk azoknak a valóban balos jelölteknek, akik most megnyerték az előválasztást, és novemberben elindulhatnak a választáson a Republikánusok ellen is.
Kiemelt kép: Abdul EL-Sayed; Forrás: AP Photo/Julia Demaree Nikhinson
