Az Arriva London, az Egyesült Királyság egyik legnagyobb busztársasága ellen sztrájkoltak a cég északi ágának buszvezetői a Unite segítségévél, és végül sikeresen kiharcolták az emberséges munkavégzés alapvető feltételeit. A már idén június óta tartó felháborodás azután lépett fel, hogy a vállalat nem volt hajlandó légkondicionálókat felszerelni, ezzel figyelmen kívül hagyva az idei év melegrekordjait. Az Arriva a maga közel 4 milliárd fontos bevételével valamiért képtelen volt a munkásai krízishelyzetbéli ellátására annak ellenére, hogy a Unite – az Egyesült Királyság legnagyobb utasszállító szakszervezete – is felkérte rá a vállalatot.
Ezek az indulatok augusztus 14-én csaptak át cselekvésbe, amikor is a főváros napközbeni hőmérséklete elérte a 35 Celsius fokot. Több mint 1500 buszvezető dolgozott és hozott áldozatot a demonstráció sikeréért. Összesen nyolc telephelyen folytatták le a munkahelyi protestálásokat, miután úgy érezték, hogy a munkáltató nem vette komolyan a munkahelyi környezet javításával kapcsolatos problémákat. Sharon Graham, a Unite főtitkára azt nyilatkozta:
„Az eheti hőhullám még több problémát jelentett az Arriva North Londonnál lévő tagjainknak, akiknek ismét elviselhetetlen körülmények között kell végezniük ezt a megterhelő munkát. Egy munkásnak se lenne szabad betegnek lennie a munkája miatt. Ez a probléma, ami nyaranta évről évre előjön, többé nem söpörhető a szőnyeg alá. Az Arrivának van arra kerete, hogy foglalkozzon a komoly problémával, ami mind a buszvezetőket, mind a nagyközönséget veszélynek teszi ki. Ennek a kiküszöbölése prioritást kell élveznie.”
Miután az Arriva látta, hogy a sztrájkoló tömegek komolyan gondolják megmozdulásukat, a cég elkezdett a jól ismert elvárások alá ígérgetni – hátha sikerül minél későbbre és minél pontatlanabbul meghatározott kötelességekkel elodázniuk az esetet. Viszont a munkások és a szakszervezet elkötelezettségének hála nem álltak meg félúton, ugyanis a vállalat ajánlatával, miszerint jövőre beszereltetik a légkondicionálókat, nem váltott ki a sztrájkolókból elegendő megelégedést, és a tömeg többsége megszavazta az akciók folytatását. Egy Stamford Hill-i sztrájkoló ezt mondta a Socialist Workernek:
„Ezen a telephelyen 143-an szavaztak az ajánlat ellen és 11-en mellette. A legtöbb problémát a buszok okozzák, amiket vezetünk. Elviselhetetlen a meleg a járművekben. A menedzsment felajánlott néhány dolgot, amit akarunk, de tisztábban akarjuk látni, mikor is lesznek a légkondicionálók felszerelve. Évről évre csak beszéltünk és beszéltünk. De most kötelességvállalást akarunk. Az ügyvezető igazgató volt a sztrájkbizottságnál. Elmondtuk neki milyen változásokat várunk.”
És láss csodát, a sztrájkolók elhivatottsága meghozta gyümölcsét, a tömeges fellépés elérte célját. A Unite szakszervezet tagjai kétharmad arányban elfogadták a vállalat szeptemberi ajánlatát, miszerint feljavított feltételekről fog tárgyalni a Unite és az Arriva. A sztrájkolók viszont hangsúlyozták, hogy fenntartják a lehetőségét annak, amennyiben a busztársaság mégsem tartja magát a megígértekhez, akkor újra fogják kezdeni a demonstrációkat.
A demonstráció sikere ismét bebizonyította, hogy az elszánt tömegek és a – tényleg – munkások érdekeiért küzdő szakszervezeti vezetés képes elérni céljait. Furcsa lehet ezt látni, ha valaki csak az elmúlt évek magyar viszonylatait nézi, mivel idehaza hiába van gyér helyzetben a távközlekedés és a buszvezetők helyzete. Hiába kapnak piszok bért a munkások. A tüntetések és a megmozdulások – már ha egyáltalán ezek megtörténnek – a legkevesebb esetben érik el céljukat. A külföldiek példájából láthatjuk, hogy ezt így is lehet. Nem kell és nem is szabad minden tüntetés után összeszedni a szemetet és nyugodtan hazamenni, amíg el nem érjük a célt.
Kiemelt kép: sztrájkoló buszsofőrök Londonban (forrás: Guy Smallman, Socialist Worker)
