Az éppen felálló új Tisza-kormány miniszterei kinevezésük előtt mind hosszú expozékban számoltak be arról, mihez terveznek kezdeni a rájuk bízott területtel a következő négy évben, majd válaszoltak a bizottság felmerülő kérdéseire. Ez miniszterenként átlag másfél óra, azaz teljes 24 órába telne végignézni az összes referálást, erre pedig egy dolgozó embernek nincs ideje (még akkor sem, ha a Vidékfejlesztési, az Élelmezésügyi, a Környezetvédelmi és a Belügyminiszter referálásáról nem készült élő). Így maximum a tíz perces gyorselemző riportokból vagy a Youtube Shortsokból tájékozódhat, amik viszont főleg a szenzációhajhász vagy mémesíthető részleteket emelik ki, így a dolgozókat és a munkát érintő kérdések teljesen elsikkadtak.
Úgyhogy összegyűjtöttem, mit ígértek az új miniszterek a dolgozóknak (nem lesz hosszú lista).
Lannert Judit, oktatási és gyermekügyi miniszter azt ígérte, hogy helyreállítja a tanárok sztrájkjogát és a szakszervezeti jogosítványaikat. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy bármelyik beszédben elhangzott a „sztrájk” szó.
Tarr Zoltán, társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter azt ígérte, a kultúra mostantól nem gazdasági érdekeknek lesz alárendelve; bár ennek némileg ellentmond a „kultúra nem költség, hanem befektetés” frázis. Elhangzott a könyvpiac felszabadítása, mint cél; csak remélni tudom, hogy a Libri monopóliuma és a ragadozó jellegű, közel 60%-os terjesztői jutalék alól akarja azt felszabadítani. Az előadó- és alkotóművészeknek is szociális vívmányokat ígér, mint életpályamodell, bérlépcsők, munkajogi garanciák és nyugdíj. Említi még a harmadik helyek támogatását, melyek olyan közösségi terek, ahol a fogyasztás kényszere nélkül lehet szociális életet élni, és eddig a legszélbalosabb esszéistákon kívül itthon nem sokan tematizálták.
Görög Márta igazságügyminiszter a Mi Hazánk Mozgalomtól kapott egy, talán a külföldi nagytőke befolyására vonatkozó kérdést, de nehéz volt megállapítani a kérdező szándékát, mert a kérdést egy meg nem nevezett találmányról szóló konteóba ágyazták. Ennek megfelelően az igazságügyminiszter nem reagált érdemben.
Kapitány István, gazdasági és energetikai miniszter monológjában a „tiszta verseny” mantra mellett olyan buzzwordök voltak meghatározók, mint a startup és az unikornis (utóbbi a finance brók kedvelt szakszava, amit az egymiliárd dollár fölé becsült értékkel rendelkező startupokra használnak). A vállalkozások terheinek enyhítéséről beszél, pedig ezeknek a terheknek egy része (pl. munkabiztonsági előírások) épp a munkások érdekeit szolgálják. Maga a munkás csak egyszer jelenik meg a beszédben, mint a gazdaság legnagyobb erőssége, de ekkor is a „humán erőforrás” eufemizmus mögé bújtatva. Munkaügyről vagy a Munka Törvénykönyvének lehetséges változtatásáról nem beszélt, és kérdéseket sem kapott a témában.
Kármán András pénzügyminiszter úgy érvelt, hogy ne a dolgozók bérének alacsonyan tartása legyen a versenyképesség alapja, hanem a magasabb hozzáadott értéket hozó kkv-k (ő „humán tőkének” nevezi a szellemi dolgozók munkaerejét). Azt nem fejtette ki, hogy a kkv-kat mi akadályozza majd a dolgozóik bérének leszorításában. Kiállt a KATA visszaállítása mellett, mert szerinte az segíti a mikrovállalkozásokat, de arra nem tért ki, hogy fogják biztosítani, hogy a KATA ne legyen újra a bújtatott foglalkoztatás, azaz a dolgozók még kiszolgáltatottabb helyzetbe való taszításának eszköze. A tervezett sávos adójóváírási rendszer, bár nem mondja ki ezt a szót, valójában egy többsávos adórendszer, ami a vagyonadóval kombinálva már egészen baloldali adópolitikának hat, ha tényleg sikerül megvalósítani.
Kátai-Németh Vilmos, szociális és családügyi miniszter beszélt a foglalkoztatáspolitikai elképzeléseiről, és a munkajogi szabályok szigorításáról. Említette az egyedülálló szülők munkavállalásának megkönnyítését; és azért problematizálta a „gazdasági migrációt”, mert az leszorítja a munkások bérét. Felrótta a Fidesznek, hogy szétverte a szakszervezeteket, és hogy csorbította a munkásjogokat, és megígérte, hogy a munkások ezentúl meg lesznek becsülve, de azt nem fejtette ki, ezt hogyan képzeli megvalósítani. Illetve a munkaügyek és a foglalkoztatáspolitika ehhez a minisztériumhoz fognak tartozni, de még azt nem tudjuk, ki lesz érte a felelős.
Gajdos László élő környezetért felelős miniszter a beszámolók szerint a többi minisztérium zöld lelkiismerete kíván lenni, és a „fizessenek a szennyezők” elvét fogja alkalmazni (ez a szlogen a Szikra Mozgalom kampányából lehet ismerős), de ezt nem tudom megerősíteni, mert az ő referálásáról nem készült felvétel.
Egy-egy területre vonatkozó, sovány és ködös ígéretek hangzottak el. Emlékeztetőül: a Parlamentben a következő négy évben nem lesz baloldali párt; a bejutott pártok közül a két komolyan vehető nem volt hajlandó tárgyalni a szakszervezetekkel (a MHM-t hagyjuk).
Így a munkásokra, ránk hárul a feladat, hogy bár innen kintről, de szervezetten, kitartóan és következetesen számon kérjük rajtuk ezeket az ígéreteket, és visszaszerezzük azokat a munkajogi garanciákat, amiket elvettek tőlünk az elmúlt tizenhat évben.
Pável Anna
