A vörös biennium
Korábbi írásomban beszéltem már, a történelembe csak vörös bienniumként bevonult, 1919 és 1920 közötti időszakról, amikor a munkások és parasztok szakszervezeteiken keresztül, sőt akár azok nélkül is megkezdték Olaszország szocialista átalakítását. Munkás kooperatívák alakultak, gyárak kerültek elfoglalásra, a politikailag tudatos proletariátus csúcsfokozatba kapcsolta a kapitalista társadalom szétbontását sztrájkjain és alternatív termelőegységein keresztül. Kialakult a Guardie Rosse (Vörös Gárda), amely előbb a szocialistákkal, majd a kommunistákkal működött együtt, célja pedig egy forradalmi hadsereg kialakítása volt. Tagjaik több állam- és tőkeellenes akcióban vettek részt, elkövettek politikai gyilkosságokat, rendőrökre és katonákra támadtak, néhány rövidéletű forradalomcsírában is jelentős szerepük volt.1
Ennek hatására kezdte az aggódó gazdasági elit szponzorálni az alakuló fasiszta mozgalmat, amely könyörtelenül leszámolt a munkásokkal a rendőrség passzív, olykor aktív támogatását élvezve. A Guardie Rossetól időközben elpártolt az Olasz Szocialista Párt, mereven ragaszkodva a szociáldemokrácia legalista doktrínájához, remélve, hogy amennyiben legális kereteken belül dolgoznak, az állam majd megóvja őket – tévedtek.
Arditi del Popolo
A forradalmi lendület kihasználatlanul maradt, megkezdőtek a reakció, illetve a fasiszta terror évei. Sokak a törvény és a rend helyreállítóit látták a feketeingesekben, akik a tényleg meglehetősen vérmes forradalmárokkal szemben könyörtelen brutalitással léptek fel. Ezen jelenséggel szerveződött meg az Arditi veteránjainak baloldali szegmenséből az Arditi del Popolo mint nyíltan antifasiszta, baloldali milícia. Az arditi szót ”a merészek”-ként lehet magyarra fordítani, eképp a milíciát a ”Nép merészei”-ként lehet a magyar nyelvbe átültetni. Ezen csoport megközelítőleg 20 000 főt számlált, tagjai anarchista, kommunista érzelmű emberek voltak. Noha hajlandóak voltak együttműködésre komolyabb szervezetekkel, sem a szocialista, sem pedig a szintén 1921-ben alakult kommunista párt nem volt hajlandó együttműködni velük.2
A kudarc okai, tanulságok
1922-ben a fasiszták megszerezték a hatalom kulcsait, majd milíciájukat már állami eszközökkel fordították a baloldal ellen. A jogállamban bízó szocialisták és kommunisták nem ragadták meg az Arditi del Popoloban rejlő lehetőségeket, akik az elsők között estek az állami reakció áldozatául. Mihelyst a fegyveres ellenzéket felszámolták, a politikai ellenzék is bedarálásra került. A törvények nem védik meg azokat, akik a fennálló rend ellen küzdenek, tekintélyelvű intézmények – mint a rendőrség vagy a hadsereg – nem állnak felforgató erők oldalára.
Trotzer Vilmos
1 Luciano Atticciati: Il Biennio Rosso e le Guardie Rosse 1919-1920. Le opposte violenze erano gestite da organizzazioni paramilitari. In: https://www.storico.org/italia_fascista/bienniorosso_guardierosse.html, utolsó letöltés: 2025.09.19.
2 anarcopedia: Arditi del Popolo. In: https://www.anarcopedia.org/index.php/Arditi_del_Popolo, utolsó letöltés: 2025.09.19.
