Jim WC-t takarít. Nem feltétlenül utálja a munkáját, de többre vágyik. Újságokból, könyvekből és reklámokból képzeli el, milyen életek állhatnának előtte: többek között művész, cowboy, majd végül útonálló akar lenni. A könyv a kapitalista társadalom egyik alapvetését figurázza ki: ha elégedetlen vagy a helyzeteddel, változtass rajta. Könyvajánló Raymond Briggs Gentleman Jim (Drawn & Quarterly, 1980) című képregényéről.
Mi történik akkor, ha valaki tényleg ki akar törni abból a társadalmi osztályból, amelybe beleszületett? Raymond Briggs 1980-ban megjelent Gentleman Jim című képregénye ezt a témát járja körül, rendkívül humoros formában. A képregény alig néhány tucat oldal, mégis szinte minden jelenete továbbgondolásra késztet, miközben végig megőrzi a szórakoztató jellegét. A képregény főhőse Jim Bloggs, egy vécépucoló, akinek elege van a munkájából és különböző elképzelésekkel próbálja megváltoztatni az életét. Sok sikertelen kaland után (amelyeket többek között a bürokrácia, a rendőrség és a jogrend akadályoz) végül egy Robin Hood-szerű fantáziát igyekszik megvalósítani: ennek keretében útonállónak áll és „gazdagoktól a szegényeknek” alapon próbál rabolni. Nyilván keveseket ér meglepetésként, ha azt mondom, a főhős végső kalandja meglehetősen keserűen végződik.
A képregény egyik központi kérdése a társadalmi mobilitás eszméjének ígérete: valóban elég-e akarni és dolgozni azért, hogy az ember megváltoztassa a társadalmi helyzetét? Jim, rendkívül naiv módon, más életet szeretne. Kitalálja, hogyan, azonban folyamatosan beleütközik abba a problémába, hogy nem elég akarni: egyes esetekben tanulnia, máskor drága felszerelést kell vennie hozzá. Amikor éppen lóra van szüksége aktuális fantáziája megvalósításához, leleményesen oldja meg a helyzetet: a „ha nincs ló, jó a szamár is” elvét követve szert tesz egy öreg szamárra, amitől gazdája amúgy is szabadulna, így még pénzt sem kér érte. Sajnos itt is beleütközik az állam kényszerítő erejébe, ugyanis Jim szomszédai bepanaszolják, hogy szamarat tart. Kijön egy ellenőr, aki megszüntetteti vele a fennálló állapotokat. A főhős tehát szorgalmas is, van is motivációja a változtatásra, ráadásul az esze is megvan arra, hogy áthidalja az esetleges problémákat – azonban ez nem elég, hiszen nemcsak a pénzbeli tőkéje hiányzik: azokkal a kulturális és kapcsolati erőforrásokkal sem rendelkezik, amelyek megkönnyítenék számára az egyes társadalmi pozíciók elérését.
Kiemelném azt a tényt, hogy Jim WC takarító. A szerző valószínűleg a lehető legalacsonyabb presztízsű munkát akarta adni a főhősének: gondoljunk csak Lázár János közelmúltbéli szavaira, mi szerint a magyarországi cigányságnak kellene a vonatok WC-jét takarítani, hiszen egy magyar ember (!) nem szívesen végezne ilyen munkát. A vécépucoló a közös tudatunkban egybeforr a lealacsonyító, megalázó és rosszul fizető állással, amit azok az emberek végeznek, akik máshoz nem értenek. Az olvasó is azt érezheti a képregény olvasása közben, hogy a főhősnek ki kell törnie, mert többet érdemel ennél.
A képregény 1980-ban, a Thatcher-korszak elején jelent meg, ezért mai szemmel adja magát egy olyan olvasat, amely a brit társadalom átalakulásának akkori irányát is beleolvassa a történetbe. Az azonban nem áll fenn, hogy Briggs műve közvetlenül a Thatcher-kormány politikájára reflektálna. Korunk kapitalizmusában is helytálló az üzenete, az szinte „kortalan”: napjainkban a „bármi lehetsz, csak higgy magadban” gondolata erősebb a köztudatban, mint valaha. Mindannyian ismerjük a „self-made man”, a „hustle culture,” vagy a „valósítsd meg önmagad” üres frázisait. Jim története megmutatja, hogy mi történik, ha egy egyszerű ember komolyan veszi ezeket a gondolatokat. Ma is relevánsak azok a kérdések, hogy vajon Jim kudarca a sajátjáé, vagy azé a társadalomé, ami azt ígéri, hogy mindenki előtt nyitva áll az út; illetve hogy mit jelent az „önmegvalósítás”, ha valakinek nincs hozzá pénze, kapcsolata, kulturális tőkéje vagy képzettsége?
A történet arra is rámutat, hogy az osztályhelyzet nem csak a pénzen múlik. Jim problémája nem csak az, hogy szegény, hanem az is, hogy a tömegkulturából tájékozódik: a fantáziáit ponyvaregényekből, újságokból és reklámokból veszi, és ezek tanítják meg arra, hogy milyen a világ. Az egyes foglalkozásokról, amelyekbe bele szeretne vágni, romantikus, idealizált elképzelései vannak. Amikor például háborús hős akar lenni, bele sem gondol, hogy a katonák is csak a rendszer áldozatai, akik valaki más gazdagodásáért viszik vásárra a bőrüket és nyomorodnak meg egy életre mentálisan és fizikailag. Jimnek tehát nem csak klasszikus, marxi értelemben vett tőkéje, de bourdieu-i értelemben vett kulturális tőkéje sincs.
A képregény vizuális megoldásai ráerősítenek a fantázia és a valóság ellentétére: Jim fantáziái színesek és ő van a középpontjukban, míg amikor a valóságban találkozik az akadályokkal (rendőrök, hivatalok, szabályok, engedélyek stb.) a színvilág szürkébbé, fakóbbá válik, és Jim kisebbnek és gyengébbnek látszódik más karakterek mellett. Rendkívül érdekes az is, hogy a rendőrök és bürokraták karakterei szögletesebbek és szimmetrikusabbak: ők a szabályokat, a struktúrát képviselik, míg a rajtuk kívül álló élet ennél kaotikusabb és játékosabb is lehet. A nyilvános WC, ahol Jim dolgozik, a föld alatt van: ez a vizuális motívum szimbolizálja azt a tágabb értelemben vett témát, hogy Jim igyekszik „felfelé” törni, de mindig visszataszítják őt a mélybe.
Külön érdemes kiemelni a végső fantáziát, a „Robin Hood” szálat. Jim kitalálja, hogy Gentleman Jimmé (Jim urasággá) válik, a banditává, aki elvesz a gazdagoktól és ad a szegényeknek. A képregény angol nyelve kontrasztot képez: időről-időre látjuk a nyilvános WC-t, amit a főhős takarít, és amire ki van írva, hogy „Gentlemen.” Mintha a főhős onnan kölcsönözte volna a társadalmi státuszt jelző nevet: ez a gesztus is azt sugallja, hogy a képzelet nem tud teljesen túllendülni a valóság határain. Az utolsó fantázia gyakorlatilag egy primitív osztályharcos fantázia: továbbra is egy romantikus elképzelés, de valahol már benne van az elkeseredettsége is a főhősnek, hogy sehogy nem sikerült feljebb jutnia. Mark Fisher híres megfogalmazását parafrazálva, a főhős számára „könnyebb elképzelni egy középkori útonállót, aki igazságot tesz, mint a kapitalizmus végét.” Jim már felismeri, vagy legalábbis érzi az osztálykülönbségeket, de nem ismeri a helyes politikai cselekvés nyelvét.
A képregény egy mellékszála egy lehetséges feminista olvasatot is lehetővé tesz: Jimnek van egy felesége, Hilda. Humorforrása a történetnek, hogy az asszony gyakorlatilag minden fantáziáját ráhagyja Jimre, ezáltal passzívan támogatja őt. Csipkelődve, ironikusan néha kifejezi, hogy nem tartja ezeket a dolgokat jó ötletnek, de soha nem állítja meg a férjét. A képregény női főhőse tehát egy hagyományos passzív feleség, aki eltűri a férje szeszélyeit, és inkább kivonja magát érzelmileg az egész alól, legyint rá, hogy „jól van, hadd csinálja ez a hülye.” Ez a toposz rengeteg sitcomból és rajzfilmből ismerős lehet az olvasó számára. Egy, a feminista diskurzusban képzettebb olvasónak azonban eszébe juthat a kérdés: „Jó, jó, de amíg Jim önmegvalósít és szórja a háztartás pénzét az ötleteire, kire marad a házimunka és a háttér biztosítása a kalandokhoz?” Míg Jim a kapitalizmus áldozata az otthonon kívül, addig Hilda a patriarchátus és Jim áldozata odahaza.
Jim végül nem lesz úriember. Nem azért, mert lusta, buta vagy motiválatlan lenne. Éppen ellenkezőleg: végig akar valamit az élettől, és újra meg újra megpróbálja megszerezni azt. Ami hiányzik, az nem az akarat, hanem mindaz a társadalmi és anyagi erőforrás, ami nélkül az „önmegvalósítás” ígérete csak ígéret marad.
A Gentleman Jim egyszerre humoros és szomorú: a felszínen a szerző az abszurd humor eszközével mutat be egy szerencsétlen embert, aki megpróbálja megvalósítani a gyerekes fantáziáit; valójában egy ember történetét olvassuk, aki nem tudja azt az életet élni, amelyről azt hitte, hogy számára is elérhető. A mű ma is releváns, hiszen ma is azt halljuk, hogy bárki lehet bármi, és ma is egyéni problémaként kezeljük a társadalmi mobilitás hiányát. Képregényes, könnyebben fogyasztható formában mutat be egy ma is aktuális problémát.
A könyvet nem fordították le magyarra, angol nyelven ingyenes regisztrációt követően olvasható a The Internet Archive nevű digitális könyvtár oldalán, itt.
