Donald Trump második elnöksége során már sem a CIA, sem pedig maga az elnök nem türtőztette magát, teljesen nyilvánosan folytatják lator politikájukat. Mindenki emlékezhet arra, hogyan hencegett az Amerikai Egyesült Államok pedofil elnöke Venezuela államfőjének elrablásával, vagy épp az Iráni felső vezetés likvidálásával. A mostani célpont Brazília.
Jair Messias Bolsonaro először mint fizetésével elégedetlen katonatiszt tűnt fel a brazil publikum előtt az 1980-as években. Azóta számos politikai formációban és bűnügyi iratban is megjelent. Első politikai tisztségét a Kereszténydemokrata Párt színeiben szerezte, Rio de Janeiro városi tanácsának tagjává vált 1989 és 1991 között. Ezt követően 1991-től egészen 2018-ig a brazil alsó házban teljesített képviselői szolgálatot Rio de Janeiro képviselőjeként. A 2000-es években feltűnt a Furnas listán, ami azon politikusok nevét tartalmazta, akik benne voltak az Eletrobas Furnas nevű energia szolgáltató pénzmosási ügyeiben, illetve akik kampánytámogatásokat fogadtak el a cégtől, politikai lobbierejükért cserébe. Értette ő a dörgést.
2018-ban a Brazília mindenek fölött, Isten mindenki fölött névre hallgató koalíció élén egyenesen az elnöki székig repült jobboldali populista sallangjaival, és tőkepárti gazdaságpolitikájával. Legfőbb ellenlábasa, Luiz Ignácio Lula da Silva 2018-ban kiesett a választási versenyből – lecsukták pénzmosás miatt. Bolsonaro erős antikommunista retorikát alkalmazott, nem csak a szociáldemokrata Munkás Párt irányába, de a valóban baloldali érintettségű földfoglaló és lakásfoglaló mozgalommal szemben is. Kétségkívül jót tett kampányának egy sikertelen merénylet kísérlet is, melynek végén fölényes győzelemmel foglalta el a Brazil államot.
A jobboldali populista, eredetileg klasszikus technokrata szempontok alapján állította össze kabinetjét, de az évek során felszínre törtek ideológiai különbségek bizonyos minisztereivel. 2020-ra lemondott az igazságügyi és az oktatási miniszter, illetve a kabinetfőnök is. Elnöksége alatt kilépett a Szociálliberális Pártból, annak vezetőségével való konfliktusai miatt. Súlyosan csorbította az őslakosok jogait, reakciós politikájában támadta a nők, a queer közösség és a munkások jogait. Betiltotta a szakszervezetek tagdíj szedését, felszámolta a munkaügyi minisztériumot. A nyugdíjak és a munkahelyi biztonsági szabályok kezelését, amely azelőtt a felszámolt apparátusnál volt, a pénzügyminisztérium gondjaira bízta, melynek élén egy turbókapitalista befektetési bankár állt. Paulo Guedes pénzügyminiszter a méltán hírhedt chicago-i iskola egyik kreálmánya volt. Aki esetleg még nem hallott volna a Milton Friedman fémjelezte szörnyszülöttről, a chicago-i gazdasági egyetem felelős a neoliberális fordulat elméleti és gyakorlati megvalósulásáért, Dél-Amerika kontextusában több ország pöcegödörré tételéért.
Ennek megfelelően a Bolsonaro kormány számos tőkepárti reformot vitt véghez, de hosszú távú strukturális célja nem volt. A szakszervezetek kibelezése mellett a nyugdíjrendszert is megtámadták, a szociális államot lezüllesztették – éljen a klasszikus közgazdaságtan!
Ezen országdúlás, a rengeteg korrupciós ügy és környezetpusztítás meghozta gyümölcsét, a 4 év lejártával a korrupt jobboldali politikust Brazília népe lecserélte a korrupt baloldali politikusra, az időközben szabadult Lulára. Noha a bukott elnök megkísérelte megdönteni az új kormányt, nem járt sikerrel, így menekülni kényszerült. Még rossz emlékű előző kormányunk idejében a magyar nagykövetség is befogadta. 2025 novemberében azonban a brazil hatóságok elkapták és 27 év börtönbüntetésre ítélték.
Sokan a baloldalon pozitívan tekintettek Lula elnökségére. Első (2003 és 2011 közötti elnöksége) számos jóléti programot hozott magával, milliókat emelt ki a szegénységből. Vérbeli szociáldemokrataként marginalizálta a társadalmi mozgalmakat, elcsatornázva forradalmi energiáikat, megvédve a kapitalizmus keretrendszerét. Első kormányának tizenkét (!) párti koalícióját súlyosan megrázta egy szavazatvásárlási botrány, de végül fenn tudta tartani népszerűségét, utódja a saját pártjából került ki – Lula nem indult egy harmadik ciklusra is.
Harmadik kormánya Bolsonaro országdúlása miatt alakulhatott meg. A 2018-as választás során egy óriási, pártok és állami vállalatok közötti megvesztegetésekkel és pénzmosással kapcsolatos nyomozás ügyében őrizetbe vették, de végül 2022-ben tisztázták nevét. Papíron nem kijelenthető, hogy Luiz Lula bármilyen bűncselekményt elkövetett volna. Papíron. A vezetők nem szokták összepiszkolni a kezüket.
A régi-új elnök nem szállt szembe Bolsonaro reformnak csúfolt atrocitásaival, nem próbálta meg visszaadni a szakszervezetek erejét. Helyette folytatta az agrár nagytőke adókoncessziókkal való támogatását. A társadalom forradalmi energiáit koalíciójába csatornázta, de semmit nem tett a 6 napos munkahét kurtításáért, vagy a tőke háttérbe szorításáért. Tulajdonképpen küllő volt a fogaskerekek között, ami négy évre hátráltatta a neoliberalizmus könyörtelen gépezetét, de semmit nem tett megállításáért.
Most pedig visszajön a jobboldal, Flávió Nantes Bolsonaro, a börtönben ülő Jair Bolsonaro fiának képviseletében. A szélsőjobboldali Liberális Párt politikusa (ha az irónia gyilkolni tudna!) 2%-kal előzte az inkumbens Lulát az elnökválasztás első fordulójában. Noha Trump nyilvánosan nem endorszálta az ifjabbik Bolsonarót, de különféle fenyegetésekkel, vámokkal nehezítették Lula kormányzását. J. D. Vance alelnök kampányszervezete, a Rockbridge Network közvetlen része a kampánynak, a brazil rendőrség amerikai pénzek és választási beavatkozás után nyomoz.
Noha elvitathatatlan, hogy Lula nem konkrétan a sátán politikai megfelelője, ettől azonban még nem válik egy pozitív erővé a nemzetközi munkásság számára. Ő is csak egy szociáldemokrata politikus, aki az általános antifasizmust politikai tőkévé alakítja, ami pusztán időt nyer a munkásságnak, hogy egy kissé magához térjen az osztályháború okozta sebektől, pusztításból. Lula elnökségei alatt a föld- és lakásfoglaló mozgalmak aktivistáira a tőke zsoldosai éles lőfegyverrel lőttek, nem egy embert meg is öltek. Az állam, ahogy mindig, a szociáldemokrata kormány alatt is a tőke oldalára állt. Botorság a részünkről illúziókat kergetni az úgynevezett “baloldali” politika irányába. A pártokrácia nem járható út, a társadalmi mozgalmak alternatív gazdasága, intézményei mozdíthatnak bennünket előre. Már csak egy demokratikus diákgyűlés, vagy egy munkás kooperatíva is közelebb visz minket a szocializmushoz, mint bármilyen szociáldemokrata intézkedés.
Szolidaritás a brazil néppel és a kapitalizmus összes kárvallottjával!
