Az elmúlt hetekben az USA és Izrael Irán elleni támadásának képei töltik meg a hírfolyamunkat. A média magyarázatot is szolgáltat nekünk bőven: egyesek szerint meg kell állítani az iráni atomprogramot, mások elhiszik, hogy demokráciát importálhatunk Iránba, elemzők egy csoportja szerint pedig csak az Epstein-ügyről való figyelemelterelés a cél.
Egy baloldali elemzéshez azonban át kell látnunk az ideológiai füstfüggönyön, és fel kell tennünk a materialista kérdést: ki profitál?
A válasz nem csak az olajról szól. Hanem az olajról és a dollárról. A Irán elleni, jelenleg is zajló támadás nem csupán geopolitikai civakodás; hanem egy erőszakos rendőri akció, amelynek célja az amerikai birodalom valaha birtokolt leghatalmasabb fegyverének, a petrodollárnak a védelme.
A birodalom működése: miért van szüksége a dollárnak az olajra?
Ahhoz, hogy megértsük, miért hullanak a bombák, vissza kell tekintenünk az 1970-es évekre. Miután az Egyesült Államok szakított az aranystandarddal, a dollár, és ezáltal az egész világháború utáni globális gazdasági rend veszélybe került. A megoldás egy megállapodás volt a szaúdi monarchiával. Az Egyesült Államok fegyvereket és védelmet biztosított a Szaúd-ház számára, cserébe Szaúd-Arábia két dolgot tett: kizárólag amerikai dollárban árazta be az olaját, és a hatalmas olajnyereségét amerikai kincstárjegyek vásárlásába forgatta vissza. Szaúd-Arábia az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete) legnagyobb termelője volt ekkoriban, termelése körülbelül kétszerese volt legközelebbi riválisának, Iránnak, és az egyetlen tag volt, amely kellő mértékű tartalék termelési kapacitással rendelkezett ahhoz, hogy egymaga is befolyásolni tudja az olaj világpiaci árát. Ez az 1974-es kétoldalú megállapodásuk az Egyesült Államokkal – miszerint az olajat kizárólag dollárban árazzák, és a bevételeket amerikai kincstárjegyek vásárlására fordítják – de facto sablonná vált az egész globális olajkereskedelem számára. Az OPEC ugyan 1975 júniusában hivatalosan megszavazta, hogy elhagyja a dollárt és több valuta értékének az átlaga alapján fogja beárazni az olajat, a döntést soha nem érvényesítették. A dollár dominanciája nem az OPEC-en belül lezajló demokratikus döntés eredményeként maradt fent, hanem azért, mert Szaúd-Arábia olajtartalékaiból és termelőkapacitásaiból származó hatalma, az Egyesült Államok katonai ereje, és egy alternatív fizetési rendszer hiánya a dollárt tette az egyetlen lehetséges választássá. Az 1980-as évekre a petrodollár-rendszer annyira mélyen beágyazódott a világkereskedelembe, hogy már szinte senki nem kérdőjelezte meg.
Ez gyakorlatilag egy örökmozgó gépezetet hozott létre az amerikai hatalom számára. Mivel a világnak szüksége van olajra, a világnak szüksége van dollárra is. Ez mesterséges, kimeríthetetlen keresletet teremt az amerikai valuta iránt. Lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy billió dolláros költségvetési hiányt halmozzon fel anélkül, hogy összeomlana, hogy hadseregét finanszírozza anélkül, hogy a lakosságot halálra adóztatná, és hogy a dollárt kényszerítő eszközként használja geopolitikai céljainak érvényesítéséhez. Amíg dollárra van szükséged az autók, hajók, repülők és gyárak üzemanyagának megvásárlásához, az Egyesült Államok jóindulatán múlik a boldogulásod.
Ez az amerikai hegemónia materiális alapja, és a legnagyobb fegyvere, mely jóval hatalmasabb erővel bír, mint bármilyen hadsereg.
Irak, Líbia, Venezuela: az ellenállás ára
Hosszú története van annak, hogy az Egyesült Államok miként bánik azokkal az országokkal, akik szeretnének kiszabadulni ebből a szorításból. 2000-ben Szaddám Huszein úgy döntött, hogy Irak elhagyja a dollárt, és olaját euróért fogja eladni. 2003-ra Irakot megszállták, Szaddámot felakasztották, és az új megszálló kormány egyik első intézkedése az volt, hogy az iraki olajat újra dollárban kezdték értékesíteni. Ez nem pusztán mellékhatása volt ennek a rezsimváltó akciónak, hanem a fő célja.
2011-ben Muammar Kadhafi Líbiában egy aranyalapú pán-afrikai valuta bevezetésére törekedett, mely egyszerre szabadította volna fel a régiót a petrodollár és a franciák által ellenőrzött CFA frank szorítása alól. Az eredmény? A NATO beavatkozott, Kadhafit az utcán gyilkolták meg, és Líbia évtizedes káoszba süllyedt.
A közelmúltban a Nicolás Maduro vezette Venezuela próbálta megkerülni a dollárt azzal, hogy 2018-ban előrukkolt a Petro nevű kriptovalutával, amelynek célja az volt, hogy kijátszák az amerikai szankciókat, és olajukat a petrodollár-rendszeren kívül értékesítsék. Washington válasza nem késett: a Petro betiltásáról szóló elnöki rendeletek, egyre szigorodó szankciók és könyörtelen gazdasági háború. De a birodalom nem állt meg ennél. 2026 januárjában az amerikai erők elrabolták Madurót Caracasból, és New Yorkba vitték, hogy koholt vádak alapján bíróság elé állítsák. Az új vezető beiktatásával Venezuela azonnal elkezdte olaját dollárban értékesíteni.
Ezek a konfliktusok nem a demokráciáról szóltak, még csak nem is pusztán az olajról. Ezek a globális kapitalizmus árképzési rendszerének fenntartását célzó beavatkozások voltak.
Az iráni fenyegetés: jüan a szorosban
Miért éppen Irán? Miért éppen most?
Irán évtizedek óta próbál megszabadulni a dollártól. Kínával, Oroszországgal és Indiával olyan kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat kötöttek, amelyek megkerülik a SWIFT-rendszert, lehetővé téve saját valutáik használatát. Természetesen Irán fizikai fenyegetést jelent Izraelre, az Egyesült Államok egy fontos szövetségesére nézve, de ami ennél is fontosabb: gazdasági fenyegetést jelentenek a dollárrendszerre nézve.
A mainstream sajtó méltatlanul alultárgyalja Irán azon felvetését, miszerint csak azt az olajszállító tartályhajót engednék át a Hormuzi-szoroson, amiknek a rakományát jüanban értékesítették. Ez Washington számára egy rémálomszerű forgatókönyv.
Gondoljuk át, mit jelent ez. A Hormuzi-szoros a világ legfontosabb olajszállítási útvonala. Ha az olaj jelentős része jüanban kerül kereskedésre, a dollár iránti kereslet zuhanásnak indul. Ezzel létrejön a petrodollár riválisának számító „petrojüan”. És ha Szaúd-Arábia, amely jelenleg is egyre közelebb kerül Pekinghez, látja, hogy Irán megússza ezt, akkor fennállhat a veszélye annak, hogy ők is átállnak a jüanban történő kereskedésre. Kína és a dedollarizáció új korszaka
Ezzel eljutunk a tágabb összefüggésekhez. Az amerikai birodalom pánikba esett. Tanúi vagyunk a BRICS-blokk felemelkedésének, ami aktívan törekszik a dollármentesítésre. Kína egy olyan pénzügyi rendszert épít ki, ami az amerikai ellenőrzésen kívül működik. Amikor az Egyesült Államok bombázza Iránt, nem csupán Teheránnak, hanem Pekingnek, Rijádnak és Újdelhinek is üzenetet küld: ez az ára annak, ha valaki szembeszáll a dollárral. Trump már a megválasztása után rögtön 100%-os vámokkal fenyegette meg azokat az országokat, akik esetleg szakítanának a dollárral.
A szikra és a lőporos hordó
Kizárólag a jüan miatt hullnak a bombák Iránra? Nem. Az ellentmondások összetettek. Egy háborúnak mindig számos oka van. Ott van Izrael, a regionális helytartó védelme, valamint a Netanjahura és Trumpra egyaránt nehezedő belpolitikai nyomás.
De egy materialista analízisben ezek csupán a szikrák, a lőporos hordó pedig a petrodollár-rendszer. Ha ez a rendszer összeomlik, az Egyesült Államok nem lesz képes önkényesen szankcionálni más országokat, és nem fogja tudni fenntartani sem a hadseregét, sem saját állampolgárainak amúgy is egyre csökkenő életszínvonalát.
Az Egyesült Államok egy hanyatló birodalom, és a hanyatló birodalmak meggondolatlanul, erőszakosan csapnak le kihívóikra. Az Irán elleni támadás nem az erő jele, hanem egy haldokló pénzügyi rend fenntartására irányuló kétségbeesett kísérlet. Vérrel próbálják megmenteni a dollárt, mert tudják, hogy gazdasági eszközökkel már nem tudják.
Sefcsik Tamás
