Nincs az a technológia…
Az európai tech szektort gyakran szokták lesajnálni amiatt, hogy nincsenek olyan tech óriásai, mint az amerikai vagy távol-keleti országoknak. Míg az Atlanti óceán túlpartján a szoftverfejlesztés, digitális szolgáltatások nyújtása, addig Ázsiában a hardvergyártás jelenti a tech szektor bevételeit. Ez egy jól működő és olajozott gépezet, hiszen jellemzően amerikai szoftver cégek rendelnek olyan hardvert, amit ázsiában gyártanak le. Jól látszik, hogy a globális techökoszisztémából Európa mintha teljesen ki lenne hagyva. A legfrissebb Fortune 500-as összeállítás szerint mára már minden tizedik cég a listán technológiával (38 db) vagy telekommunikációval (15 db) foglalkozik, ebből összesen 4 uniós cég szerepel a listán (Orange, Deutsche Telekom, Accenture és ASML). Miközben a tech- és telekommunikációs szektor egyre hatalmasabb pénzeket tud megmozgatni, addig Európa a globális techbeszállítói láncban beszorult egy olyan pozícióba, ahol nem képes a saját technológiai igényeit saját maga kielégíteni, ki vagyunk szolgáltatva a tajvani és dél-koreai csipgyártósoroknak és az amerikai szoftvereknek.
Az európai uniós vezetők is felismerték ezeket a problémákat, és jó uniós bürokrata módjára egy stratégiai dokumentum megalkotásába is kezdtek, ez lett az EU Open Source Strategy (EU OSS). Elsősorban nem a globális tech szektort akarja az uniós vezetés felbolygatni – nem is nagyon lenne hozzá eszköze –, hanem azt tűzte ki célul, hogy a már meglévő és tervezett EU-s programokat közös, szabad forráskódú szoftverekkel, protokollokkal és infrastruktúrával oldaná meg, valamint európai fejlesztőcégeknek juttatna forrást, hogy lefejlesszék és karbantartsák a szükséges programokat, technológiákat.
Mi az az open source?
Az open source (magyarul: nyílt forráskódú) olyan technológiákat, szoftvereket, ritkán akár hardvereket is jelent, amelyek mögötti működés szabadon, bárki számára megismerhető, tanulmányozható és módosítható. A közhiedelemmel ellentétben a nyílt forráskódú nem azt jelenti, hogy nincsen mögötte licensz, ami korlátozná a felhasználást, csupán azt, hogy ez a licensz kifejezetten megengedő és betekintést enged a technológia működésébe. Népszerűbb nyílt forráskódú programok közé tartozik pl.: Mozilla Firefox, OBS, LibreOffice, különböző Linux disztrók.
Digitális szuverenitást!
Jól látszik, hogy az uniós vezetők elsősorban nem a gazdaság felpörgetését szeretnék elérni, hanem a különböző kormányzatok célja a saját digitális függőségüket csökkenteni olyan nem EU-s szereplőktől, mint az USA vagy Kína. Jelenleg a kormányzati szektort az amerikai Microsoft dominálja az olyan termékeivel, mint az Office, Windows, Active Directory, Azure, Exchange stb. Ezeknek a szoftvereknek és szolgáltatásoknak mind vannak nyílt forráskódú alternatívái, amik nem függenek egy Unión kívüli cégtől, így logikusnak hangzik, hogy elsősorban ezeket veszi célba a stratégia.
Viszont, mint minden uniós program, ez is azon múlik, hogy a tagállamok mennyire tesznek ezért a helyi szinteken. Példának felhoznám, hogy Németország az állami közigazgatásban már kötelezően előírja az ODF fájlformátumok használatát, amik a Microsoft Office (OOXML) fájlformátumainak nyílt alternatívája. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mind az állampolgár, mind az állam szabadon tud választani, hogy milyen irodai programokkal dolgozik, hiszen nincsen már hozzákötve a csak Microsoft termékeivel jól működő OOXML formátumhoz, azaz nincsen kiszolgáltatva az állami közigazgatás egyetlen szoftveróriásnak.
Bár ez önmagában nem elegendő, hogy megszüntesse a Microsoft dominanciáját a kormányzati és civil szektorban, de jól mutatja az irányokat, hogy mit lehet egy egyszerű kormányzati döntéssel elérni a gyakorlatban. Hiszen ezzel nem csak az állampolgárok tudnak spórolni egy Office-előfizetést, hanem a német állam is több ezer Office-licensz vásárlásától állt el ezzel.
Közös ügyintézés, közös protokollok
Az EU OSS viszont nem csak arról szól, hogy hogyan kellene megszabadulni a Microsofttól, hiszen az EU a saját digitális innovációit is ettől a nyílt forráskódú, fejlesztői közösségtől várja. Jól mutatja ezt, hogy elsősorban finanszírozási problémákat detektáltak az Európai Bizottságban. A dokumentum is arra utal, hogy az Unió a jogszabályaihoz szükséges új technológiákat – mint ez EUDI Wallet, ami egy közös digitális személyi igazolvány és pénztárca – európai open source fejlesztő cégektől rendelnék meg, igaz, ebbe beletartozna az olyan szabályozások technológiai kivitelezése is, mint a Chat Control.
A stratégia leginkább a keretrendszert akarja felépíteni ahhoz, hogy az Európai Uniónak meglegyen a lehetősége ahhoz, hogy saját maga tudja kontrollálni azokat a szoftvereket, technológiákat, protokollokat, amiket használni fog mind az uniós, mind a tagállami bürokrácia.
Kínával felvenni a versenyt(?)
De nem csak az Unió szeretne megszabadulni az amerikai techfüggőségtől, Kína évtizedek óta dolgozik azon, hogy minden IT és telekommunikációs technológiai gyártás és tudás biztosítva legyen az országon belül. Mindez a 2019-es Huawei amerikai kitiltása után vált még égetőbb kérdéssé, hiszen Kína (és egyben a világ) egyik legnagyobb IT és telekommunikációs hardvergyártó cége került olyan kereskedelmi feketelistára, ami gyakorlatilag megtiltotta, hogy bármilyen amerikai technológiához vagy szabadalomhoz hozzáférjen, vagy csak úgy általánosságban az amerikai piachoz. A cég évekig válságkezelési üzemmódban működött, a házon belüli chiptervezés és gyártás folytatódott, annak ellenére, hogy már nincsen hozzáférésük a legújabb, csúcstechnológiás gyártósorokhoz. Ugyanígy a szoftverfejlesztés sem állt le, de olyannyira, hogy mára már a Huawei képes saját gyártású processzorral és saját fejlesztésű operációs rendszerrel ellátott laptopot gyártani. Mindezt természetesen a kínai állam nagylelkű segítségének köszönhette, de mindez mára azt jelenti, hogy Kína képes ellátni a saját digitális és technológiai igényeit.
Az EU ezzel szemben igen csak komoly lemaradásban van. Bár Kína továbbra sem képes csúcstechnológiás processzorokat gyártani (egyelőre), mégis minden jel afelé mutat, hogy csak idő kérdése, hogy felvegyék a versenyt a tajvani TSMC-vel (ők gyártják a mikrocsippek a 70%-át) vagy az amerikai Intellel.
Az Unió etekintetben ugyanahhoz a startégiához nyúl: a nyílt forráskódú RISC-V (Risc 5) architektúrájú processzorok fejlesztését és gyártását támogatja a Chips Joint Undertaking program keretében. Kérdés, hogy egy széleskörben nem használt technológiára (RISC-V) mekkora az igény, valamint, hogy ezek a programok elegek lesznek-e, hogy az európai gazdaság felvegye a versenyt Kínával és az Egyesült Államokkal.
