Káosz, önszerveződés, kölcsönös segélynyújtás, társadalmi forradalom, kollektív döntéshozatal, államellenesség, szervezetlenség, szervezettség, black block, vörös és fekete zászló, autonómia, A a körben, CNT, Nyesztor Makhno, Kropotkin, Bakunyin, Exarchia, foglalt házak, baloldali gyermekbetegség, kispolgári ideológia, szocializmus, kommunizmus, individualizmus, Hétköznapi Csalódások.
Ezek a szavak váltakoznak egymás után, amikor éppen a barátaiddal csevegsz az anarchizmusról. Mert biztosanelőfordult már veletek, hogy meghozta a kedvetek egy-két csapolt Kőbányai a Gólyában, egy félig elszívott cigiazAurórában, egy lengetett vörösfekete zászló valami tüntetésen, egy tetőtől talpig anarchia jelekkel feldíszített punk látványa, vagy éppen egy új könyv megjelenése ahhoz, hogy kiboncolgassátok azt, hogy mit is akarnak ezek az anarchisták. Lehet, hogy ők maguk sem tudják… Vagy mégis, de még nem mondták el nektek! Na ezért írom ezt a cikket, hogy elmondjam én, szerintem mi is az az anarchizmus.
Rengeteg írást, videót talál az ember a neten erről az eszméről, de én nem akarok a megszokott vágányon gőzölögni, mert őszintén, ahhoz most nincs kedvem. Ezért az itthoni anarchisták által is csak homályosan, egyszer-kétszer hallott UruguayiAnarchista Föderáció szemszögéből fogom bemutatni az A-t a körben.
1956. Az anarchizmust a második világháború tüze szinte teljesen eltüntette Európa felszínéről. A világon nehéz olyan társadalmat találni, ahol még jelentős befolyással bírnának az anarchisták. De nem lehetetlen! Ha egy kicsit odanagyítunk a Río de la Plata régióra, Dél-Amerika csücskére, akkor ott találunk egy piciny országot, Uruguayt, a maga két és fél millió lakosával, ahol nem csak hogy vannak anarchisták, de még szerveződnek is. Ebben az évben alakul meg a Federación Anarquista Uruguaya (FAU), azaz az UruguayiAnarchista Föderáció.
Uruguay gazdasága sokat köhög, beteg szegény. Egy beteg gazdaság szükségszerűen magával hozza a munkásság forradalmi potenciáljának növekedését. Szerencsére az anarchizmus már gyökeret vert 1872 óta, a helyi Első Internacionálé szekció megalakulásával, mely federalistának és tekintélyellenesnek bélyegezte magát. Azanarchisták eddig szakszervezeteken keresztül próbálták elhozni a társadalmi forradalmat, de a CNT-FAI veresége Spanyolországban itt is hatással bírt, és belátták, hogy új stratégiára lesz szükségük. A FAU-t ex-szindikalisták (köztük spanyol polgárháborús veteránok), militáns diákok és Robin Hood-féle kisajátítók alapították. Itt fontos megjegyezni, hogy fel sem merült az, hogy ne osztályharcos pozíciót vegyenek fel (az anarchisták ekkor fordulnak el azosztályharcos pozíciótól világszerte).
A FAU célja a libertárius szocializmus megvalósítása társadalmi forradalmon keresztül. A libertárius itt azt jelenti, hogy nem veszik irányításuk alá az államot, hogy elérjék a kommunizmust. A szocializmus pedig egy olyan társadalmat, ahol a termelőeszközök a társadalom tulajdonában állnak, valamint az uralom és kizsákmányoláskülönböző formái megszűnnek.
1956 és 1965 között a FAU kifejezetten aktív volt az osztályharcban. El akarták érni azt, hogy a tagjaik mintelkötelezett militánsok és szervezők legyenek ismertek a munkások köreiben – méghozzá úgy, hogy részt vesznek amunkások mindennapi küzdelmeiben; barikádokat építettek, főztek a sztrájkolóknak és gyárfoglalóknak, kirabolták az élelmiszerszállító teherautókat újraelosztásra, vandalizmust követtek el, sztrájkokat szerveztek és eszkaláltak (az első latin-amerikai gyárfoglalás 1958 áprilisában az ő nevükhöz fűződik).
Mindezek következménye az lett, hogy 1965-ben megalakult a CNT (igen, az anarchisták hatására nevezték elígy), mely az ország első szakszervezetek közötti föderációja lett. A struktúrájának a lefektetését és másszakszervezetek toborzását a FAU militánsai végezték. A CNT eljutott odáig, hogy az uruguayi munkások kétharmadát képviselte.
Itt azt gondolnánk, hogy a FAU militánsai vezető pozícióba kerültek. Nem. A CNT-ben csupán 50-en képviselték a FAU-t, és ugyanolyan tagok voltak, mint bárki más.
Az anarchisták nem törekednek vezető pozíciókra. Nem akarnak beleülni a bársonyos székbe, hogy ők irányítsák a munkásokat – helyette a munkások önigazgatása mellett teszik le a voksukat. Nem egy párt, egy élcsapat, egy felmagasztalt vezető mellett, hanem a munkástársaik mellett. Ezért is jelentenek veszélyforrást az anarchisták, hiszen az osztály függetlenségének agitálása az államtól, politikusoktól, pártoktól és szakszervezeti bürokratáktól alapjaiban veszélyezteti a fennálló rendet, a kapitalizmust, a burzsoáziát és a bürokratikus osztályt. Jól tette Fidel Castro, hogy száműzette az anarchista szakszervezetiseket; a Cheka, hogy megölték a moszkvai anarchistákat; Trotsky, hogy a hadsereget Kronstadt és a Szabad Területek ellen küldte. Még a végén a munkásosztály került volna hatalomra, nem az élcsapat.
A CNT-ben a FAU militánsai megalapították a Harcias Tendenciát (Tendencia Combativa), mely összehozta a radikális szakszervezeteket, a szélsőbaloldali mozgalmakat, valamint a militáns munkásokat. ATendenciába azok léphettek be, akik megegyeztek az antikapitalizmus, a közvetlen cselekvés és a munkásönigazgatás elveiben. A CNTúgy harmada állt a Tendencia erős befolyása alatt. Az uruguayi Kommunista Párt nem volt a Harcias Tendencia részese, mert ők a reformista útvonalon jártak, a választásokon való részvételre fókuszáltak.
1969 és 1973 között a Harcias Tendenciában lévő szakszervezetek a gyárfoglalások kétharmadáért voltak felelősek, és azoknak a sztrájkoknak a háromnegyedéért, melyek több mint egy hétig tartottak. ATendencia azosztálytudat és egy harcias munkásosztály kiépítését részben sikeresen véghez vitte.
A FAU, Bakunyintól eredeztetve, két szintre osztotta a szervezeteket: a politikai és a társadalmi szintre. Apolitikai szinten azok a szervezetek helyezkednek el, melyek egy ideológián osztoznak. Kicsit elcsúfítva ezt, magyar példával élve: Szikra Mozgalom, Anarchista Diákmozgalom, Fáklya, FeministaAkció. A társadalmi szint pedig az, ahol nem ideológia szerint, hanem érdek szerint szerveződnek: jelen esetben itt a CNT.
Itt meg kell említenünk még a szervezeti dualizmus koncepcióját, mely szerint az anarchistáknak mindkétszinten szerveződniük kell, az anarchista szervezetekben és tömegszervezetekben/mozgalmakban. A FAU ezt a koncepciót alkalmazta.
Már az eddig leírtakból is könnyen levonhatjuk azt, hogy a FAU nem a szervezetlenség, hanem aszervezettség magas fokának bizonyítéka. Azt is, hogy az anarchizmus lehet a munkásosztály küzdelmének szervesrésze, és hogy nem kell sok anarchista ahhoz, hogy változást érjenek el.
A FAU-nak nem az volt a célja, hogy anarchista mozgalmakat csináljon a társadalmi mozgalmakból. Atársadalmi beágyazódással (angolul Social Insertion) azt akarták elérni, hogy olyan karakterisztikák váljanak atársadalmi mozgalmak jellemzőivé, amelyek a társadalmi forradalom felé irányítják őket: antikapitalizmus, közvetlen cselekvés, tömegdemokratikus működés, önigazgatás és önszerveződés, függetlenség az államtól és apártoktól. Ez a társadalmi beágyazódás úgy történt, hogy szolidaritást vállaltak a munkásokkal, velük együtt, vállvetve harcoltak az utcákon, bemutatták a közvetlen cselekvés erejét, és a kezükbe adták azokat az eszközöket, mellyel átvehették az irányítást az életük felett.
Mert az anarchizmus alapja ez, a munkásosztály önigazgatása, hogy saját maguk dönthessenek az életüketbefolyásoló tényezőkről. Persze sokszor megkapják azt az anarchisták, hogy ez képtelenség, lehetetlen, hogy amunkások képesek legyenek gondoskodni magukról állam nélkül, nem tudják kollektíven újratervezni a gazdaságot,stb. A CNT (a spanyol is), és minden olyan alulról jövő tömegszervezet, mely anarchista elveket integrál sajátműködésébe, megcáfolja ezeket az állításokat.
Nem kell az állam azért, hogy tulajdonjogot formáljon a munkások életére és életkörülményeinek alakítására, nem egy festmény részei a munkások, melyet az uralkodó osztály kedve szerint kontúrozhat.
Az ecsetet az anarchisták az elnyomott osztályok kezébe adják.
Ahogy végigmegyünk a FAU történetén, már most is szembeötlő lehet az a különbség, amit esetleg tudsz az anarchizmusról és az, amit a FAU militánsai véghezvittek. Persze ez mind csak úgy kerülhetett megvalósításra, hogy amunkahelyen való szervezkedés központi elemét képezte a gyakorlatuknak. Nem lehet úgy osztályharcos egy szervezet, ha a munkahelyi szerveződés és az az azzal való szolidaritás nem lenne a gyakorlat szerves része.
Az anarchizmus a munkásosztály küzdelmeinek a terméke. Akármennyire is próbálták elválasztani bölcsőjétőlegyes “poszt-baloldali” anarchisták, nem járhattak sikerrel. Az állam teljes eltörlésének követelése nem egy morálispozícióból fakad, hanem abból a több ezer éves felismerésből, hogy az erőszak monopóliumának gépezete nem lehet semleges eszköz, az mindig az uralkodó osztály érdekei, egy kisebbség szerint működik.
Nem létezik legális uralom, az elnyomás fenntartása szükségszerűvé teszi a határok közé nyomott alávetettosztályok feletti totális tulajdonjog legitimitásának látszatát – és ezt a látszatot nem csak a rendőrség és a katonaság igyekszik az életünk természetes velejárójává csupaszítani, hanem a közösségi média, az oktatási intézmények, az esti híradó, a plakátok az utcán, a politikusok, a szüleink, a barátaink, a taxisofőr, szinte minden és mindenki. Az állami indoktrináció győzelmet aratott felettünk… Legalábbis ezt próbálják elhitetni velünk. Mert jönnek létre új anarchista szervezetek, a bennszülött népek nem akarnak az állam fennhatósága alá kerülni, ellenállnak, és legalább egyszer, teis, kedves olvasó, feltetted magadnak azt a kérdést, hogy miért van ez így, kellenek-e egyáltalán politikusok, rendőrség, pártok, kormányok, határok…
1965. október 7-én statáriumot rendel el a kormány. A CNT általános sztrájkot hirdet, az állam meghátrál. December 11-én újra próbálkoznak, ezúttal két jelentős baloldali lap ellen cenzúrát hirdetnek. Széles körű sztrájkok kezdődnek, az állam újra meghátrál.
A FAU mindez idő alatt eléri a 200 fős tagságot. Miért ilyen kevesen? A FAU nem egy ernyőszervezet, atagoknak magas szintű politikai egyetértésben kell lenniük. A tagságnak nagyok az elvárásai mind az elköteleződés, mind a politikai gyakorlat iránt.
A következő részben megtudjuk, hogy az illegalitásba került militánsok miként vették fel a küzdelmetaz uruguayi burzsoázia és az állam ellen, és elmerülünk az uralomnélküliség tengerében…
Az anarchizmus napjainkban újra visszatér az osztályharc mezejére. És ez nagyrészt a FAU-nak köszönhető.Az általuk képviselt, magas elköteleződést igénylő szerveződési minta (melynek neve az Especifismo) az elmúlt pár évben végigsöpört az anarchista szcénán, így már található szervezet és kezdeményezés Dél-Amerika szinte összesországában, az USA-ban, Spanyolországban, Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, Svájcban, Ausztriában Indonéziában, Dél-Koreában, Ausztráliában, Új-Zélandon, hamarosan Romániában, de remélem, majd az úgynevezett Magyarországon is.
Spoti
Források:
Az általam felhasznált források a FAU-t illetően a Center for Especifismo szemináriumából származnak, mely itt videó formában is elérhető.
