A lyon-i gyilkosságról szóló cikkben ismertetett történésekről az elmúlt napokban újabb információk kerültek napvilágra. Egyfelől, nyilvánosságra került a meggyilkolt Quéntin Deranque teljes neve, másfelől pedig helyreigazítással tartozom.
Most már tudjuk, hogy nem mint biztonsági szolgálatot teljesítő paramilicistát ölték meg, hanem egy tüntetésen kívüli, utcai harcban vesztette életét. A royalizmus, etnonacionalizmus és egyéb szélsőjobboldali eszmeiségek epicentrumaként is ismert Lyon egyik szélsőjobboldali mikroszervezete csapott össze a helyi antifasisztákkal, 15 a 15 elleni felállásban.
Deranque-ról tudva levő, hogy szerette a neofasiszta, reakciós szerveződéseket, példának okáért az Action Française névre hallgató, ultrakatolikus, royalista, integralista nacionalista mozgalom több rendezvényén is részt vett. A mozgalomtól nem áll távol az antiszemitizmus, a rasszizmus és a militáns antiprotestantizmus sem. Deranque maga egyébként a neofasiszta Les Allobroges csoport egyik társalapítója volt.
Az előző cikk laza feltételezései igaznak bizonyultak: valóban szélsőjobboldali érzelmei miatt ment el egy szélsőjobboldali megmozdulást biztosítani. A kép pedig egészen más színezetet ölt úgy, hogy nem igaz, amit a Némésis kommunikált. Deranque nem volt egyedül, utcai harcban vett részt az antifasiszta aktivistákkal, akik legyűrték őt és fasiszta bajtársait, akik sorsára hagyták, amíg a vérszemet kapó antifasiszták agyonverték.
Mégsem olyan becstelen ez az antifa, hogy csak úgy harmincszoros túlerőből rátámad valakire. De azt nyilván nehéz beismerni, hogy egyszerűen csatát vesztettek a fasiszta militánsok, és ennek mostanra halálos áldozata is van. Sokkal hatékonyabb az „Igazságot Quéntinnek!” címszó alatt feldúlni Franciaországot és boszorkányüldözést kezdeni a baloldallal szemben.
Ugyanis most ez történik. Tömegesen rongálták meg az Engedetlen Franciaország (továbbiakban: EF) létesítményeit, a párizsi székhelyet bombariadó miatt ki kellett üríteni. A francia jobboldal most a Charlie Kirk gyilkossága utáni antifa-tiltásra hajazó törvénymódosítást sürget, a jobboldal egységesülni látszik. Nem csak a jobboldal sorakozott fel egymás mellett, de liberális és szociáldemokrata politikusok is igyekeznek elhatárolódni az EF-től, amely igyekszik tisztázni, hogy nem volt köze a lyon-i esethez.
Tisztázzuk!
Fasiszta militánsok összecsaptak antifasiszta militánsokkal – ez egyébként nem ritkaság Franciaországban. 1986 és 2021 között 53 regisztrált politikai töltetű támadás volt, ezeknek 90%-át szélsőjobboldaliak kezdeményezték.
Az antifasiszták nyertek. A szélsőjobboldal ezt felhasználva igyekszik politikai karanténba terelni az EF-ot és kriminalizálni az antifasizmust.
Ismerős valahonnan?
Az eset azért is igen jelentős, mert a Nemzeti Tömörülés nevű, kriptofasiszta párt most megragadta az alkalmat, hogy még nagyobb hátszelet kovácsoljon magának. Az előző parlamenti választásokon az Új Népfront meg tudta állítani előretörésüket (hasonlóan az 1936-os eredeti Népfront fellépéséhez a Tűzkeresztesek ellen), de a mostani önkormányzati választásokra már az EF-gal szembeni, Nemzeti Tömörüléssel felálló koalíció esélyeit pedzegetik.
Csak gondoljanak bele a kedves olvasók, hogy mi szokott történni, ha a fasiszták hatalomra jutnak!
Trotzer Vilmos
