A gödi Samsung SDI üzemhez köthető botrányt többek között “Orbánék Csernobilja” gúnynévvel illették a közösségi platformokon. Ezzel a gond az, hogy nem Reagan az amerikai elnök, a mozikban nem a Top Gun-t adják, nem a Master of Puppets a legmenőbb metál album és a lényegi különbség: az érintett üzem nem egy minisztérium irányítása alatt áll.
Nem vitatható a napvilágot látott jelentések fényében a politikusok felelőssége, ám mintha elfelejtenénk, hogy ez nem egy Samsung márkájú gyár, amit megvett a kormány és üzemeltet. Ahogyan az előző ide köthető ügynél is, az első számú felelős nem a kormány, hanem egy multinacionális vállalat munkatársai. Ráadásul nem arról van szó – a kritika alá vetett analógiával élve -, hogy csak egy elszabadult, részeges Djatlov elvtárs lenne a hibás, hanem van ám itt is Fomin, KGB és Gorbacsov is, csak éppen nem a vörös csillag, hanem a kék ovális logó alatt operálnak.
Az illetékes hatóság persze többször is megbírságolta a lehető legnagyobb összegben az üzemeltetőt – derült ki az ügy utáni első kormányinfón. Persze ez az összeg nevetségesen kicsi volt a gyár termeléséhez viszonyítva. A tény, hogy ezt többször ki is vetették pedig arra enged következtetni, hogy az üzemeltetőt nem hatotta meg a dolgozók és a környezet ilyen szintű károsítása.
Ami a durvább részét képezi ennek az ügynek, az a Telexben megjelent cikk, ami szerint egyeztetés folyt a kormány és az üzemeltető között az Átlátszó elhallgattatásáról, akik többszörírtak az üzem kihágásairól. Komoly gondokra vall, hogyha a kormány valóban bármennyire is belement ebbe, és nem hagyta faképnélrögtön a Samsung SDI-t. Viszont, ahogyan a mondás tartja, kettőn áll a vásár: ez mint lényeg pedig elveszni látszik záltal, hogy a bejáratott módon mocskosfideszezik a bajsza alatt kettőt a nép, és várja a kormányváltást. Csakhogy a Samsung SDI-t nem lehet választáson leváltani. A gazdasági hatalomban egyáltalán nincs demokrácia, így nincs is a nép által megbízott, akit felelősségre lehessen vonni, csupán öltönyös középvezetők, akik a kiadatás elől hazamenekülnek – ahol a Samsung államra gyakorolt befolyása miatt megúszhatják a kiadatást vagy a helyi igazságszolgáltatást.
De mégis mitől lenne rosszabb, mint Csernobil, ha kisebb a kár és a Sredmash ugyanúgy leválthatatlan felelős volt, mint a Samsung? Ez nem a hanyatló Szovjetunió utolsó pár évének, mondhatni, egyszeri tünete, hanem egy évszázadok óta létező globális gazdasági rendszer folyamatos tünetének egy, most számunkra szembeötlő példája. A szándékosan neglektált ipari szennyezés nem Orbán Viktor, de még nem is a Samsung CEO találmánya. Nem egyedülálló térben és időben ez a szennyező tevékenység, sőt talán a kormány akkugyármániájához képest talán még jól is jártunk…
Tehát nem holmi HBO sorozatra való, történelmi csemege-tragédia ez, hanem újabb áttétje annak a ráknak, ami bolygónkat sanyargatja, melynek rákra illően egyetlen célja a végtelen növekedés. Ez az, amiről Marx azt írja:
A tőkés termelés tehát csak azáltal fejleszti a társadalmi termelési folyamat technikáját és kombinációját, hogy egyúttal aláássa minden gazdagság kútforrásait: a földet és a munkást. (Karl Marx: A tőke I. kötet, tizenharmadik fejezet).
Megannyi hasonló példa áll rendelkezésre ipari szennyezésekre. Ezek nem csak az ember általános elkeserítését szolgálják, hanem mintázatokat is felfedezhetünk benne. A legkisebb jogi következményekkel és legnagyobb szennyezéssel járó ügyek az ún. harmadik világban, esetleg nemzetközi vizeken történnek. Valós igazságszolgáltatást és rendszerszintű figyelmet a környezetvédelemre pedig szinte csak a progresszív, északi országokban lehet felfedezni. Ahogyan magát a munkát, a termeléssel járó szennyezést is kiszervezi a globális kapitalizmus a peremvidékre. De ez történhet akár egy országon belül is, ahol a szegényebb régiókban általánosabb ez a jelenség (vö. Moszkva – Cseljabinszk).
Akkor mi is harmadik világ lennénk, vagy már Budapest közvetlen agglomerációja is az ország szegény régiójába esne? Ezek csak tendenciák, bár a magyar ipar állapota valóban hajaz a világgazdaság peremvidékeire. Nem segít az sem, hogy a kormány is úgy viselkedik ebben az esetben, mint egy latin-amerikai banánköztársaság kormánya. Ellenben az EU tagjaként még mindig sokkal kevésbé ér minket a kapitalizmus környezetszennyezése, mint más országokat.
A kormány elleni harag teljesen jogos, és a szükséges változást jogi reformok hozhatják el, ennek ellenére nem szabad elfelejtenünk, hogy a hibás ebben az esetben nem csak a FIDESZ vagy “Don Orbán”, hanem egy dél-koreai megacég is.
Erdélyi Attila
