Ahogyan mondani szokták: “Ahol olaj szag van, ott vérszag is van”. Nyugat-Ázsiában Amerika meglepő hazárdjátékba bocsátkozik, míg a világ kőolajellátása egyre kétségesebbé válik. Mindez pedig valószínűleg az iszlamistáknak kedvez.
A Dzsibuti és Jemen közötti Bab el-Mandeb-szoros a Szuezi-csatornával együtt a két legkritikusabb pontja a Földközi-tenger és az Indiai-óceán közötti hajóforgalomnak, így nem véletlen az sem, hogy Dzsibuti az Egyesült Államok egyik legnagyobb bázisa Afrikában. Még 2024-ben az Ansar Allah blokádot hirdetett minden Izraelbe tartó hajóval szemben, és a Vörös-tengeren lőtte, esetenkén el is térítette őket.
Az elmúlt napokban az Ansar Allah rohamosan tör előre Jemenben és elfoglalt több olyan területet is, amely kulcsfontosságú a szoros ellenőrzésének szempontjából. Velük szemben Szaúd-Arábia áll, és az általuk támogatott jemeni kormányerők. A szaudiak közeli szövetségesei az Egyesült Államoknak, de ezek a fejlemények nem hatnak ki annyira Amerikára, mint korábban.
Az amerikaiak ugyanis Ománban megegyeztek a huszikkal abban, hogy fenntartják a tűzszüneti megállapodásukat: az amerikaiak nem támogatják közvetlen a szaudiakat, cserébe az Ansar Allah nem veszi célba az amerikai katonai vagy kereskedelmi hajókat a Vörös-tengeren.
Mindez egy valóban Trump-hoz méltó fordulat az USA külpolitikájában: szorult helyzetben inkább hátrahagy egy régi szövettségest, hogy elkerülje a lehetséges következményeket. Ennek ellenére csak az America First vakhitű rajongói dőlhetnek hátra, ugyanis a helyzet ezen kívül egyre bonyolódik.
Váratlan erejű csapásokra volt képes az Ansar Allah, amely során nem csak két vadászgépet tudtak lelőni, de nagy pusztítást okozó találataik voltak a szaudi kőolaj-infrastruktúrában is. Olyannyira, hogy teljesen használhatatlanná vált az ország kelet-nyugat irányú fővezetéke, ami globális szinten is egy kifejezetten fontos infrastruktúra. A javítás több, mint egy hétbe fog telni, míg az olaj ára meredeken emelkedik: egy hordó brent olaj 100 és 110 USD között mozog (a nyár folyamán 70 és 80 USD közötti tartományban volt).
A nyers kőolaj drágulása az üzemanyag drágulásához vezet, ami beépül minden termék árába. De a gazdasági következmények mellett nagyon komoly regionális kihatása lehet az ellátási bizonytalanságnak. Az iraki kormány bejelentette, hogy a szaudi infrastruktúra sérülésével 1 GW esett ki az energiatermelésükből, ami veszélybe sorodja a teljes hálózatukat. Továbbá az üzemanyag hiánya fájó pont lehet az iraki belbiztonságiak számára is, mivel megnehezíti az “Iszlám Állam” és más, hasonlóan szélsőséges milíciákkal szembeni ellenállást, mellettük pedig az iránhoz hű siíta milíciák is lendületet kaphatnak az ország megszállása óta nyugati irányban elkötelezett állam ellen.
