Először is fontos, hogy elismerjem, a közelmúltban is voltak sikeres baloldali politikai szerveződések Magyarországon, mint például a Szikra Mozgalom, a Gólya (és más alternatív közösségi terek), a szakszervezeti kultúra modern formájának megjelenése (hallgatói szakszervezetek vagy a makói gumigyár esete) és rettentő sok lokális közösségi szervezőerő, segélyszervezet, civil mozgalom is, melyek képesek az emberek mindennapi életében is megjelenni, bevonni őket a politika baloldali művelésébe. Viszont ezek korlátozott sikere mellett a baloldal képtelen volt közösségén kívülre értelmezhető módon eljutni a jelenlegi politikai élet polarizáltságából, populizmusából, a baloldal folytonosan megújított stigmájából és a politikai közösségünk belső feszültségeiből fakadóan. Van egy erős tendencia a magyar baloldal egyes, országos szinten ismertebb szereplőiben, hogy nyilvánosan eltávolodjanak a baloldalisággal együtt járó jelzőktől, politikai érdekérvényesítési formáktól, a szélesebb tömeg bevonzása céljából. Személyes véleményem, hogy ezekkel a lépésekkel, például az antifasizmustól való aktív eltávolodás Jámbor András országgyűlési képviselő oldaláról, vagy a kapitalizmus kritikájának látványos hiánya, a magyar társadalmat a jobboldal felé löktük még inkább. Megfigyelhettük a szélsőjobboldal előretörését, a korábbi ellenzéki elit elhalását egy új, neoliberális erő előretörését és még az antifasizmus kriminalizálásáig is eljutottunk. Úgy tűnhet, hogy helyzetünk nem éppen rózsás, és ez így is van. A magyar baloldal egy kereszteződéshez ért, döntést kell hoznunk arról, hogyan tovább. Írásom célja ebbe a dialógusba új meglátások és gondolatok behozása, de még fontosabb: azért írok, hogy sürgessem a magyar baloldali közösséget, mivel ez a döntés közeledik, és egyre inkább futunk ki az időből, hogy a politikai diskurzust képesek legyünk még csak minimálisan is befolyásolni.
Az antikapitalizmus kapcsolata az Orbán-rendszer gyermekeivel
Olyan rejtetten és kevésbé rejtetten baloldali értékeket is tartalmazó érdekérvényesítési mozgalmak bukkantak fel az elmúlt időben, melyek mutatják a magyar fiatalság rejtett antikapitalizmusát. Az Orbán-rendszer hatása, hogy megtapasztalhatjuk mindennap a felfoghatatlan tempóban gazdagodó oligarcha réteg és a hasonló iramban szegényedő munkásosztály életét, akár ugyanazokban a városokban, kiélezve az ellenszenvet az új “nemzeti” burzsoáziával szemben. Emellett, egyértelművé tette a jelenlegi rendszer a tőke és az állam közötti szövetséget, melyet a tőlünk nyugatabbra ismert neoliberális rezsimek igyekeznek elrejteni a demokrácia látszatának fenntartása érdekében.
A jelenlegi fiatal korosztály (14-25) ennek a rendszernek ismeretében nőtt fel, egyetlen politikai tapasztalata az elmúlt 15 év volt, a FIDESZ-KDNP koalíciója alatt. Nem ismerünk másik politikai rendszert vagy gazdasági rendszert, ellentétben idősebb honfitársainkkal. Ezért, sokan a korrupcióellenességet tették meg személyes politikai ideológiájuk elsődleges pontjaként, remélve, hogy a nyugatabbra látható társadalmak mintáját követheti Magyarország is egy esetleges kormányváltás esetén.
Meg kell bocsájtanunk korosztályom naivitását, hiszen mindennapi tapasztalatunk nincsen (csupán egy kivételezett rétegnek, akik a magyar társadalom egy részletét teszik ki, és ritkán kapcsolódnak be a magyar közéletbe) Európa más politikai rendszereiről, és azok hasonló önellentmondásairól. Ez viszont nem jelenti azt, hogy egy baloldali, korrupcióellenes és szegénységet felszámolni igyekvő politikai erőt ne támogatnának sokan (kilépve a budapesti urbánus lakosság fiataljainak buborékából), számukra fontos ügyek és mindennapi nehézségekre adott problémák alapján szavaznak, a pártok ideológiai preferenciái nem igazán zavarják őket.
Ez azt jelenti, hogy a TISZA esetleges kormányra kerülését követő ciklusban/ciklusokban elpártolnak majd az ígéreteit sok tekintetben teljesíteni képtelen párttól, keresve egy alternatív közösséget, melyre egy hatékony, addigra már szélesebb önkormányzati kiterjedéssel és érdekérvényesítési hálóval rendelkező baloldali tömegmozgalom tökéletes lenne.
Emellett, fontos megemlítenem az ifjúság rejtett antikapitalizmusáról tett állításom másik támpillérét, az elmúlt évek diákmozgalmait. A diáktüntetések meghatározó szereplőjét, az Egységes Diákfrontot vagy a rapid tempóban megjelenő különböző hallgatói szervezeteket, kollektívákat, melyek egy egyre tátongó mozgalmi teret töltenek be, egy forradalmi szellemiséggel. A gimnazisták/technikumosok és az egyetemi hallgatók között hatalmas népszerűségnek örvendenek a progresszív ideák, habár azok csak korlátozott formában jelenhettek meg eddig a diákéletben. Az Egységes Diákfront alapítói, aktív szervezői között jelentős hányad bevallottan baloldali értékeket vallott, a diáktüntetések epicentruma egy kialakuló gimnazista párbeszéd volt az érdekérvényesítés szükségességéről. Ezt mint egy aktív résztvevője a folyamatoknak személyes tapasztalataimmal is alá tudom támasztani. Tökéletes lehetőség volt több száz, nagyvárosokban élő gimnazista számára a politikai élet megkezdéséhez, sokan itt estek át politikai radikalizációjukon: a Karmelitánál és a Fidesz-székháznál történt többszöri rendőri túlkapások, a megfigyelés gyanúja és a tehetetlenség kereszttüzében.
Különleges környezet volt ez, mely kihatott bőven a diákélet más részeire is. A diák-érdekérvényesítés továbbra is egy igény maradt, melyet konkurens ifjúsági szervezetek, érdekképviseleti fórumok és civil szervezetek igyekeznek betölteni, ezzel sokakat eltaszítva a játszma “elpolitizálódása” miatt. Ki tudom jelenteni, hogy a most 16 és 20 közötti korosztály diákjainak és egyetemi hallgatóinak egy relatíve nagy része vett részt vagy figyelte ezeket a megmozdulásokat, ösztönözte őket a politikai szerepvállalásra. Egy ilyesfajta, lüktető diák- és hallgatói élet felkarolása a baloldal számára tökéletes lehetősége lenne egy tömegmozgalom kiépítésére, az érdekképviseleti eszközök népszerűsítésére és az edukációra. Kétségtelenül az Orbán-rendszer gazdasági politikája és az oligarchia látványos gazdagodása ellenszenvet keltett a 14-25 közötti korosztályban.
A politika és a gazdaság kapcsolata a mindennapi szóbeszéd tárgya, politikai identitástól, illetve etnikai vagy földrajzi hovatartozástól függetlenül, ahogy ez látható a TISZA tisztán korrupcióellenes, neoliberális agendájának sikerességéből. Emellett is, a korrupció győzteseinek nevezhető, új oligarcha réteg és a munkásosztály közötti feszültségek nem érnek itt véget.
A tudatos környezetkárosítás, ingatlanokhoz köthető gazdasági tevékenységek, a vidéki munkahelyek, oktatás és infrastruktúra hanyatlása kitermelt egy olyan társadalmi réteget, akik tehetetlenek és a dühüket le akarják vezetni. Ez, párosítva a globális jelenségekkel és az antifasiszta fellépés jelentős hiányával, tökéletes táptalajt adott a szélsőjobboldalnak. A fiatalság azonban láthatóan nem fordult akkora részben a szélsőjobboldal zászlóshajójaként ismert Mi Hazánk Mozgalom felé, ahogy azt sokan várták, ehelyett hatalmas részük apolitikus maradt vagy jelenleg a TISZA politikai programját támogatja. Ez azt is jelenti, hogy a magyar baloldalra esetleg fogékony fiatalok jelentős része jelenleg nem képviselteti magát a politikában semmilyen módon, nem érzi, hogy bárki képviselni tudná érdekeit.
Leginkább ez a jelenség a vidéki, cigány ifjúságot érinti, akik érdemi képviselet és lehetőség hiányában, illetve sok esetben nehéz szociális körülményeik miatt nem foglalkoznak a politikával. Ezért szeretném hangsúlyozni, a kisebbségi érdekképviselet is egy priorizált ügye kell, hogy legyen egy esetleg baloldali tömegmozgalomnak, hiszen így képesek lennénk nehézsorsú fiatalok tízezreinek lehetőséget és alternatívát biztosítani, bevonva őket a kölcsönös megsegítés és közösségi szervezés baloldali politikai hagyományába.
Ezzel rátérnék arra, hogy egy új, baloldali erő szervezésének milyen elkerülhetetlen nehézségei lesznek, mik azok a problémák, melyekkel érdemes szembe néznünk mint egy politikai közösség, mielőtt vállalkozunk az egyesülés nehéz feladatára.
Az újbaloldal gyermekkori nehézségei
A baloldalra jellemző kritikus analízis és materialista világszemlélet alkalmazása nélkül csupán demagóg, sok esetben regresszív politikai reformokat vagyunk képesek ismertetni közösségeink számára, ez pedig aktívan elősegíti a populizmusban jóval tehetségesebb szélsőjobboldal térnyerését. Továbbá, a magyar szakszervezeti kultúra rendszerváltás óta látványos hanyatlása egy mélypontjához ért, visszaszorítva azt jól védett bástyákba, melyek viszont szolgáltathatnak a jövőben egy erős alapot.
A magyar politika nem egy baloldali politikai erőt hiányol, hanem egy alulról szerveződő, egységes, antikapitalista tömegmozgalmat. Ez elsőre egymás szinonimájaként is tűnhet, de a különbséget a szerveződési stratégiában, illetve a politikai retorikában vehetjük észre.
Sajnos a Demokratikus Koalíció is baloldalinak hívja magát, sokak számára tűnhetnek ők a baloldalnak; tűnhet a laikus szemnek a társadalmilag regresszív és gazdasági programját tekintve populista, kiöregedett Munkáspárt antikapitalistának; esetleg még az állampárt egyedüli örököseként ismert MSZP is nevezhető “alulról szervezettnek” egy olyan ember által, aki néha napján találkozik az önkénteseikkel, amikor azok aláírást gyűjtenek.
Velük szemben jól koordinált és erős fellépés nélkül nem küzdhetünk, csakis egy jobb opció ajánlásával, és egy hatékony szerveződési stratégiával tudjuk a rossz emlékekként megmaradt borostyánköveit a baloldal sötétebb időszakainak lesöpörni, és valami újat építeni helyette. Ezt csak egységben tudjuk elérni, minden kisebb és nagyobb, egy általános mérceként meghatározható értékrendet teljesítő szervezet bevonásával. Erre egy történelmi lehetőség következik a jövő évben.
Kilátások és szükséges döntések a 2026-os választásokra
A jövő évi választások tematikája már el lett döntve, egy népszavazás lesz a FIDESZ és Orbán Viktor uralkodásáról, nem egy érdemi demokratikus választás. Mindenki döntse el, hogy április 12-én él-e választójogával baloldali emberként: a baloldal szerepe 2026-ban az utcán lesz, nem egy listán. Kínálkozik egy olyan, rettentő szoros verseny, melyben a kettő góliát között képes a Dáviddá zsugorodott baloldal lavírozni, képesek vagyunk elkezdeni a szükséges munkát közösségi tereinkben, legyen az iskolai, munkahelyi, ismerősi, családi, lakóközösségi vagy bármilyen más tér, megalapozva az ellenállást a választások utáni kormány ellen.
Kétségtelen, hogy akár a fasisztoid, keleti típusú hibrid rezsim vagy a neoliberális elit előretolt figurája győz, a magyar dolgozók továbbra is el lesznek nyomva, és a pillanatnyi, lila ködös időszak után ̶ egy esetleges kormányváltás esetén is ̶ rájönnek erre a társadalom széles rétegei. Ezért kell megerősítenünk a nép szakszervezeti, mozgalmi és önkormányzati képviseletét, különben nem leszünk képesek ellenállni és új utat mutatni a kiábrándult tömegeknek.
A szakszervezetek, önkormányzatok kérdése is gyakran merül fel mindennapi életünk során, ezen szerveződési, közpolitikai formák megerősödésének hatása most már több példával is bizonyított: pozitív a baloldali önkormányzatiság az ott élő állampolgárok életkörülményeire és életminőségére. Az ilyesfajta példák listájának bővítése természetes célja kell, hogy legyen a magyar baloldalnak, hiszen ez egyszerre javítja emberek mindennapi életét, könnyíti az egyre nehezedő gazdasági körülmények alatt létezést családok, közösségek és kisvállalkozások számára, illetve egy retorikai fegyvert ad minden olyan köztisztviselői pozícióba pályázó baloldali mozgalmár számára, aki a már bevált programmal indul.
Közösségeinket össze kell hozni, a belső diskurzusunkat, meg kell teremteni azokat a képviseleti csatornákat, mellyel egy egyszer baloldali önkormányzat esetleges elvesztése után is képes lesz az önkormányzat működésébe az ott élők közössége beleszólni. Szerveznünk kell honfitársaink megsegítését, edukációját, és el kell érnünk, hogy minél több ember léphessen be a politikába aktív szereplőként, nem parlamenti képviselőként!
Körültekintés a magyar baloldalon
Tehát, Magyarország kétség nélkül hiányt szenved egy progresszív gazdasági értékeket valló és politikailag alulról szerveződő tömegmozgalomban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy erre törekvő kezdeményezések és aktivisták ne lennének, sőt épp az ellenkezője. A jelenlegi magyar baloldal meghatározó problémája annak ideológiai és személyes sértettségeken alapuló megosztottsága. Ennek hatása, hogy az egyébként egyre növekvő számú baloldali érzelmű aktivisták, szervezők és politikai személyek széttagolódnak a civil, a politikai és a mozgalmi térben egyaránt. Ennek a problémának a megoldása sajnos sok erőt és kitartást fog igényelni, de sok nyitottság és igény van rá a baloldal minden szegletén.
Elengedhetetlen a belső diskurzus, a baloldal belső leltárazása ahhoz, hogy kompetensen és egységesen lépjük át korlátait az amúgy szabdalt, egyébként se hatalmas politikai terünknek. Reméljük és megteszünk mindent annak érdekében, hogy a magyar baloldal látni fog a közeljövőben egy olyan tömegmozgalmat, mely képes fellépni a dolgozók és tanulók jogaiért, kompromisszum és kollaboráns tendenciák nélkül! Ez a cikk nem egy egyszerű felkiáltás, hanem egy meghívás minden baloldali szellemű ember számára ebbe a diskurzusba, hogy dönthessünk végre arról, hogy mi a teendő!
(a cikk 2025.11.14 és 12.09 között íródott)
Mile Kristóf
